ugrás a tartalomra

A búzatábla C-dúrban készült

2013. június 9.
Veres Éva ötvös iparművész szép ékszereiből nyílt kiállítás szombaton a Weöres Sándor Színház első emeletén, majd a Thean-tér program Miért szép? sorozatában ismét találkozott a képzőművészet az irodalommal és a zenével.

- Veres Éva ékszerei letisztultak, csodálatosak, egyszerűnek tűnők, élettel teliek, megrezegtetik az ember szívét és lelkét, barátságot, bölcsességet rezgetnek meg benne - mondta Oroszy Csaba festőművész az esten, aki gyerekkoráról, tanulmányairól, otthonáról, maszkok, jelmezek és drágakövek iránti vonzalmáról is beszélgetett a művésznővel. Levetítették a Veres Éva alkotótevékenységéről készített filmet, melyet Kaczmarski Ágnes jegyez, a történetvezető pedig Oroszy Csaba, aki a fémműves meséjét így kezdte: „Rézerdőn innen, vaságyon túl…” Egy csillagzafír-szemű madaras nyakék elkészültét láthattuk, a folyamat bemutatása beavatta a nézőt az ötvösműhely titkaiba.

Az egyes műveletekhez Oroszy Csaba hol képben, hol verbálisan megjelenített szabad asszociációi is társultak, humorral érzékeltetve a kíváncsi laikus bevonódását. Poénok sora tette szórakoztatóvá a filmet, nem eltakarva, hanem épp így rávilágítva, hogy egyébként az alkotás magányos munka, szép, komoly játék, de amely azelőtt is megnyitható egy (érdeklődő) másik ember felé, mielőtt kész lenne a mű. A humoros megmutatkozásban Veres Éva nagyon is benne volt, ennek egyik legszebb bizonyítéka volt, mikor egy filmbeli jelenetben a Bartók Teremben láthattuk őt a „Konzervnyitány szóló sodronyra” című szám előadása közben.

Az esten Jordán Tamás Weöres Sándor szövegeket olvasott fel, dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész pedig arról beszélt – miért indíthat bennünket a költő új utakra. A félkegyelművel vont párhuzamot – amely a Weöres Sándor Színház előadásában nagy sikert aratott a POSZT-on -, amennyiben Weöres Sándor lenne az a figura a magyar költészetben, a szó szoros és átvitt értelmében, aki Dosztojevszkij hősével rokon.

- Weöres felcserélte az éjszakát a nappallal, elfelejtett felnőni, örök gyerek maradt, és a különös jósága is rokonítja a „félkegyelművel”. Jó akar lenni, minden ellenszolgáltatás nélkül, és ez furcsa abban a társadalomban, amelyben élünk. Weöres lénye furcsa és különleges volt, egyedi, már kora ifjú korában zseniális tehetségnek tartották. A félkegyelmű a köznyelvben azt jelenti: bolond. Holott valódi értelme az, hogy valaki, aki részesült már a kegyelem felében, félkegyelműsége az éghez való közelebb állást jelenti. Ez Weöres Sándor, aki egy új gondolkodásmóddal való megismerkedésre inspirál minket – mondta Fűzfa Balázs.

Az estre Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatója kortárs csellóművészet zenei epizódjait hozta bejátszásokként, sőt élőzenét is, hiszen maga is muzsikált a meglepetés-performanszban. Egy Bach művet játszott 7,5 percben, amelyre Oroszy Csaba improvizatíve festett egy képet nagy hirtelen, az előzetes nyílt színi egyeztetésnél azt kérte: „Annyi Csaba, hogy C-dúrban legyünk”. Jordán Tamás Weöres szövegeket mondott. Ezalatt készült el a festmény az állványon: „A búzatábla C-dúrban”. A képet végül – és váratlanul -elárverezték, meglepően rendes liciten vitte 30 ezer forintét egy kétgyerekes család, mert a családfőnek nagyon megtetszett a gondolat, hogy egy festménybe sűrítve hazavihetik az itt átélt élményt.

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Egy fataláló feltaláló - Kovács Gábor faragász tárlata a színházaulában

Miért szép? - T.Takács Tibor festőművésszel

Az ifjú Batman őrzőangyala

Kamper Lajos és a vörös hajú nők

A néző érez, nem a színész

Lasszóval (l)azúrt

 

 

 

szerző: Vas Népe (Szerző: Merklin Tímea)