ugrás a tartalomra

A szervezői munka is lehet izgalmas

2015. november 19.
Látjuk őket a jegyirodában, segítenek ügyes-bajos dolgainkban, válaszolnak a kérdésinkre, ott vannak az esti előadásokon, eligazítanak, ha valamit nem tudunk.

Ismerjük őket, de valójában mégsem tudjuk, kik ők, hiszen csendesen teszik a dolgukat a háttérben. A kulisszák mögül Balikó Adrienn közönségszervező, Gulyás-Klein Andrea közönségszervező és Szakács Eszter szervezési vezető lépett színre a Café Frei-ben, hogy bepillantást nyerhessünk munkájukba. A beszélgetés házigazdája Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színművésze volt.

Kelemen Zoltán bevezetőjében elmondta, szervezőnek lenni egy színházban nem mindig a leghálásabb feladat. Szerencsés esetben a néző előadás után vagy másnap odamegy a szervezőkhöz, megköszöni a kiváló produkciót, majd elégedetten távozik. Előfordul azonban olyan is, hogy valaki indulatosan az asztalra vágja a bérletet, és kikéri magának, hogy ilyen pocsék műsort nézettek meg vele. A színészek szintén hajlamosak arra, hogy elégedetlenségükben a közönségszervezőkhöz forduljanak. Ha sok a színészek munkája, akkor azért panaszkodnak, hogy mennyire túlterheltek, ha meg kevés, akkor szóvá teszik, hogy miért szerveznek ilyen keveset. Egy tény, Balikó Adriennek, Gulyás-Klein Andreának és Szakács Eszternek most lehetősége nyílt rá, hogy megtapasztalják, milyen a mikrofon mögött ülni, amikor sok-sok kíváncsi szempár szegeződik rájuk.

Balikó Adrienn úgy érzi, most már hálás dolog közönségszervezőnek lenni, a kezdeti nehézségeken túljutva egyre több sikerélményben van részük. Eleinte nem volt könnyű a nézőket meggyőzni, de most már odaköszönnek esténként, és elmondják, mennyire szuper volt az előadás. Adrienn a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban végzett Holdosi József tanítványaként, amire nagyon büszke. Innét ered az irodalom iránti szeretete. Dolgozott versmondó stúdióban, ahol háttérmunkát végzett, sőt, egy sörgyárban minőségi vizsgáló is volt. A színház iránti szerelme pedig a Madách Kamara Színházban kezdődött, ahol kellékesként tevékenykedett. A színművészeti főiskolára Benedek Miklós hívta át, ahol szintén nagyon jól érezte magát. Szívesen emlékszik Psota Irénnel való kapcsolatára a Madáchban, aki tulajdonképpen az elbocsátástól mentette meg. Adrienn ugyanis elfelejtkezett arról, hogy a délutáni előadásra is be kell mennie, csak az estire készült. Csúszott miatta a kezdés, kapkodniuk kellett. Nagyon szégyellte magát, de Psota csak annyit mondott: „Kicsikém, többet ilyet ne csinálj!"

Várta a felmondólevelét, de Psotának köszönhetően soha nem érkezett meg. Aztán Adrienn a tanulmányai miatt visszatért Szombathelyre, dolgozott gyártásvezetőként, majd a színházhoz került.

Gulyás-Klein Andrea szintén a Kanizsaiban végzett, majd a Gyógypedagógiai Főiskolán tanult tovább. Az autista és a down-kóros gyerekek érdekelték elsősorban, bár hivatalosan sosem dolgozott a szakmájában. A másik szenvedélye a grafológia, mind a mai napig szívesen elemzi a kollégák írásait. A Café Frei-ben is elvállalta, hogy néhány bátrabb néző aláírásáról véleményt mond. A színházzal nyári tábor kapcsán ismerkedett meg, ugyanis színi tábort szervezett gyerekeknek. Nagyon szereti a munkáját, még akkor is, ha a nézők olykor kiabálnak, vagy az orra elé csapják a bérletet.

Szakács Eszter Tiszafüreden született, négyen voltak testvérek. Érettségi után hajó -és darugyárban dolgozott adminisztrátorként, majd a zsámbéki tanítóképző főiskola elvégzése után tanított, először Tiszafüreden, aztán Budapesten. A Katona József Színházban nézőtéri feladatokat végzett, utána a Merlin Színház következett, ahol éppen megüresedett a művészeti titkári állás. Amikor Jordán Tamás Szombathelyre hívta, elfogadta az ajánlatot, bár az első benyomásai nem voltak túl jók. Augusztus 20-án sétára indultak az ötéves fiával kettesben a belvárosban, és a másfél óra alatt egyetlen teremtett lélekkel sem találkoztak. Mire a kisfiú megkérdezte: „Anya, mondd, tényleg ide akarunk költözni?"

Kelemen Zoltán beszélt arról a félreértésről, miszerint sokan úgy gondolják, hogy azoknak, akik a jegyirodában ülnek, kizárólag az a dolguk, hogy a jegyeket árulják, akár egy boltban.

Balikó Adrienn kifejtette, hogy tevékenységük ennél sokkal szerteágazóbb. A legfontosabb feladatuk a közönségkapcsolat tartása, visszajelzések fogadása, színházbusz szervezése, szinte személyesen ismerik a bérleteseket, mivel nekik mondják el örömeiket, bánataikat, panaszaikat. Adrienn létrehozott egy egyedülálló levelezési rendszert is, melyben bérlet-típusra lebontva körlevélben értesülnek az érintettek az előadásokról.

Szakács Eszter elmondta, hogy más feladataik voltak kezdetben, mint most. Akkor autóval mentek különböző helyszínekre, hogy bérleteket áruljanak. Ezt ma már nem csinálják.

Andrea úgy véli, Jordán Tamás munkája most érett be, s Kelemen Zoltán kérdésére, hogy megszerezni vagy megtartani nehezebb-e a bérleteseket, azt válaszolta, hogy megtartani sokkal nehezebb. Adrienn örömének adott hangot, hogy a diákbérletesek száma az utóbbi évben megduplázódott. A legsikeresebb darabok a 9700, az Anconai szerelmesek, A jó pálinka itassa magát, illetve A dzsungel könyve voltak. A legnagyobb vitát a Zarándokének váltotta ki. A három hölgy gyűjti a közönség elszólásait, a színdarabok címeinek eltévesztését jegyvásárlás közben, vagy egyéb érdekes eseteket, melyekből néhány gyöngyszemet is hallhattunk.

Élményt jelentett megismerkednünk a közönségszervezők munkájával, ezentúl, ha betérünk a színházba vagy a jegyirodába, más szemmel nézünk rájuk.

szerző: Vaskarika (Szerző: Rozán Eszter)