Weöres Sándor Színház

Volt szerencsém Jordán Igazgató Úr társaságában, még a főpróba előtt bejárni az előadás színterét, de a minimál díszletezettségű színpad láttán komoly kétségeim voltak, hogy jó választás-e egy szombat esti színházlátogatásra ez a darab. De természetesen (mint mindig :o)) bizalmat szavaztunk és elmentünk az előadásra…
Megrázó, mélyen szántó, és pont emiatt igazán elgondolkodtató előadás volt.
Megrázó volt, annál is inkább, mivel ilyenkor döbben rá az ember, hogy a gyakran kétségbeesetten segítséget kérő, vagy magunkba fojtott és erősen ingatag önértékelésünk miatti tépelődéseinket mások is gyakran átélik.
Mélyenszántó volt, mivel olyan finom utalásokkal tűzdelt maga az eredeti mű is, - és a most színre vitt darab is, - amitől folyamatosan pörög az ember agya, hogy rájöjjön, mikor is látja a megfáradt ügynök agyának képzet-játékát, és mikor a jelenbe visszacsöppenő főhős valós perceit….
A csontig lerágott, már-már közhelyszerű ’barát vagy ellenség’ tépelődést kevesen ábrázolták egy-egy párbeszéd segítségével ilyen szemléletes módon. Elgondolkodtató volt annak felvetése is, hogy az emberségesség, egy ilyen egymást taposó életben mikor, és kin kérhető számon, ha még az az ember is elárul aki ’a nevét is tőlem kapta’.
De megjelentek mindennapi játszmáink, kis hatalmak, kis csalások, kis hazugságok,…. vagy mindezekből a nagyok is… és az is megjelent, amikor már abban sem vagy biztos, hogy amit magadnak hazudtál, az valóban hazugság volt-e…
Ajánlom mindenkinek, akinek voltak már kétségei afelől, hogy
- amikor itt hagyja ezt a földi taposómalmot, akkor másokban értéket hagy-e magáról,
- a jó irányba tereli-e saját életét,
- a megfelelő példát mutatja-e gyermekeinek,
- környezetében valóban vele nevetnek, és nem rajta…,
vagy egyszerűen csak kétségei voltak, hogy élete értékteremtő volt-e, nem pedig vélt, képzelt, értéktelen léggömbök temetője.
De ajánlom mindazoknak is, akik nem éreztek még ilyen kétségeket magukban, magabiztosak és megrendíthetetlenek, ’tudják’ az igazat és a tuti irányt,…. gondolkozzanak el, hogy ne az utolsó napokban kelljen rácsodálkozniuk az önámításokkal teli bőröndjük életnyi tartalmára….