Cica-oklevél a bemutatóért

Ahogy a Szivárvány Óvoda vezetője a bemutató után fogalmazott: köszönet Vass anyukának és Vass apukának a munkáért és az élményért. A kis Macskák kedvéért még a nap is kisütött.

Vass anyuka nem más, mint Sziráczky Rita táncpedagógus, Vass apuka pedig a Weöres Sándor Színház színésze, Vass Szilárd, aki maga is részt vett a bájos gyermeknapi produkcióban, melyet csütörtök délután a Szivárvány Óvoda narancssárga és kék-sárga csoportja mutatott be, természetesen Rita vezetésével. Három gyermekük közül kettő szintén ebbe az óvodába jár, így adódott az előadás létrehozásának ötlete is.

Rita a budapesti Táncművészeti Főiskolán szerzett táncpedagógusi diplomát, táncolt a Madách Színházban (például a legendás Macskák előadásban is), aztán beszippantotta az alternatív színházi élet. Közben Budapesten évekig sikeresen működtette a Sziráczky Mozgásművészeti Stúdiót. A táncnak és a tanításnak a családalapítás, a gyerekek érkezése vetett véget, legalábbis néhány évre. Szombathelyre persze a színházalapítás hozta őket: Vass Szilárd kezdettől tagja a Weöres Sándor Színháznak, a harmadik Vass gyerek már itt, Szombathelyen született.

És lassacskán elérkezett az az idő is, amikor Rita újra azon kezdhetett el gondolkodni, hogy miképp vegye föl újra a táncos fonalat. A színházban többször vállalt már koreográfus-asszisztensi feladatot, a Hetvenhét című mesejáték koreográfiáját ő tervezte, de dolgozott koreográfusként a szombathelyi Mesebolt Bábszínház társulatával is (a legutóbbi Rumi László-rendezés, az afrikai mese mozgásvilágát ő álmodta színpadra). Sőt, az évadzáró Chicago-előadásban június 8-án este táncosként is láthatja Sziráczky Ritát a közönség: a babát váró Märcz Fruzsina szerepét veszi át a börtön tánckarában, a nagyszínpadon.

De azt mondja, az igazi vonzerő számára ma már a tanítás. Mindenképpen szeretné újra működésbe hozni (csak éppen most nem Budapesten, hanem Szombathelyen) a mozgásművészeti stúdiót, amelynek jókedvű és eredményes előtanulmánya volt az óvodai Macskák-koreográfia. (Bár Rita egy kicsit nagyobbacska gyerekekkel készül foglalkozni. Lesz modern tánc, balett, dzsessztánc, akrobatika, ez utóbbi főleg fiúknak, mert a tapasztalatok szerint ezzel nyerhetők meg a legkönnyebben a táncnak. És lesz drámajáték is.)

A négy–öt–hat éves óvodásokkal most egyetlen célja volt: közel vinni hozzájuk, megszerettetni velük a táncot. Ennek pedig legfontosabb eszköze a játékosság és a Macskák musical játékos világa. Egyelőre semmi tánctechnika, semmi testtudatosság, csak az öröm és a játék. Ha ez megvan, épülhet rá a többi. Úgyhogy Rita nem is tartott válogatást, akinek kedve volt, kipróbálhatta, milyen élmény együtt létrehozni valamit, ami csupa mozgás. Sokaknak volt kedvük, más csoportokból is felkeresték őt szülők és gyerekek a Macskák-előkészületek hírére.

Februárban kezdték a munkát (mert koncentrált munka volt ez a javából), kisebb-nagyobb szünetekkel hetente egyszer próbáltak, és az óvodai gyereknap alkalmából végül huszonhét cica- kisgyerek állt színpadra, azaz a sportpályára csütörtökön délután. Ez volt az a nap, amikor az időjárás (az egyik pillanatban esik, a másikban szikrázó napsütés) erősen próbára tett minket Szombathelyen. Ritáék is aggódtak, és a biztonság kedvéért a gyerekekkel különleges eső-elűző rítussal kezdték a napot. Fölfújtak egy sárga lufit, és elénekelték, hogy Süss fel nap, fényes nap. A módszer bevált: a táncbemutató idején maximum néhány (föltétlenül tejszínes bajszú kismacskához hasonlító) bárányfelhő kergetőzött az égen. A Macskák-részlet (amelyből azért a színes esernyők sem hiányoztak, de kizárólag hatásfokozó kellékként volt szerepük) osztatlan sikert aratott, úgyhogy minden kisgyerek megérdemelten vehette át Rita leleményét, a személyre szóló cica-oklevelet.

 

 

megosztás Vas Népe (szerző: Ölbei Lívia)
2012. június 04.