Endrődy Krisztián-2013.03.02.

Március. Már szinte tavasz. A tél vége biztos. Eltűnik a hó, a só az utakról. Elindulhatunk akár Chernalházadamonyára is anélkül, hogy a hó fogságában maradnánk.

Kemény a tél itt a Kárpát-medencében. Leesik 20 centi, és már a szibériai tajga közepén érezzük magunkat. 30 centinél már felszólítják a lakosságot, hogy ne induljanak el sehova, 40 centinél piros jelzés, és készenlétbe állítják a honvédséget. 50 centi - végítélet. Elmúlt.

Végre kibújhatunk áporodott szagú szobáinkból. A fűtést is lejjebb vesszük, lámpát is csak hat után kapcsolunk. Jönnek az illatok, itt Szombathelyen ilyenek és olyanok is. Kiskertünkben is elkezdjük a tavaszi rendes munkát. Összegyűjtöm az avart (ami az őszi takarítás után maradt). Zsófi felcsapja Bálint gazda könyvét, és elvégzi - az utasítások alapján - a növények rehabilitációját. Bruttó szorgalmasan trágyázza a talajt, évszaktól, napszaktól függetlenül. Mindig pontos. Sosem pihen. Én addig fenem a nyeső ollót, kaszát, keverem a permetanyagot. A rózsabokor mindig Zsófié. Fertőtlenített Fiskars ollóval ritkítja az elburjánzott hajtásokat. Napokig tud vele bíbelődni, hogy őszre igazi rózsapompába boruljon az egész birtok. A gyümölcsfákat nem engedem. Az az én dolgom. Mértani pontossággal nyesek vissza minden ágat. Nem lesz itt árnyék! Igaz, gyümölcs se. Nem baj, elmegyünk majd "Szedd magad!" akcióba az Alföldre.

Na jó, az igazság az, hogy a drága édesapám (a Misi) átjön, és egy szabad hétvégén megcsinál mindent. Két nap alatt gyönyörű angol kertet varázsol nekünk, amit a köcsög Bruttó fél nap alatt magyar ugarrá változtat vissza. Kösz, Papa!

 

 

Előző bejegyzés:

Endrődy Krisztián-2013.03.01.


2013. március 01.

Támogatók