Hol Tartuffe, ott Tartuffe
Molière darabját megírása után azonnal betiltották, pedig céltáblája "nem a vallás vagy a papság volt, hanem azok, akik az emberi gyengeséget, kiszolgáltatottságot vagy butaságot kihasználva, a hit álarcában egyéni érdekeiket érvényesítik". Nehéz ügy ez, annyi biztos.
Az alaphelyzet szerint a jómódú, családos Orgon egy szép napon befogad házába egy idegent, akivel ráadásul a templomban találkozik (ott "szedte föl"). Tartuffe erényes férfi, már-már szent, tanításait Orgon elbűvölten követi, sőt erre kényszeríti feleségét és gyermekeit is. A családfő a végletekig a szent ember befolyása alá kerül, családtagjai hiába igyekeznek kézzel-lábbal figyelmeztetni.
Mert betiltás ide vagy oda, a Tartuffe idestova több mint háromszáz éve töretlenül népszerű a világ színpadain. Szombathelyen ráadásul Parti Nagy Lajos zseniális átiratában kerül színre. (Lehetséges, hogy a mai magyar Parti Nagy-szöveg szólal meg ugyanolyan ízesen, szellemesen, elevenen, mint anno Molière-é az ősbemutatón.)
"(...) A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk...", írta Molière a Tartuffe-höz fűzött előszavában. (Hát, kellett a magyarázat.)
Pedig valójában nincs itt mit magyarázni. Van egy jó darab (a Tartuffe), hozzá jó rendező (Béres Attila) és jó társulat. Most már nem kell más, csak a közönség. Vigyázat! A színház olyan tükör, amely minden apró hibát megmutat (talán erre utal Molière előszava is.) A Tartuffe zsenialitása abban is megnyilvánul, hogy a címszereplő viszonylag sokáig nem jelenik meg a színen. Ott van mindenhol mégis, az ő hatása érződik minden apró résben. És amikor megjelenik - Mertz Tibor képében -, nem okoz csalódást. De ha nincs Orgon, nem működik a Tartuffe-jelenség sem.
Tartuffe szerepében Mertz Tibor. Orgon szerint, Parti Nagy Lajos átiratában Tartuffe "szent érzékenysége nem ismer határt, s mint Jézus az ostort, úgy csattogtatja ő nyelve bársonyát a szeretet nevében".
A családfő szerepében Bajomi Nagy György: kenhető vaj, kőszikla és fafej egy személyben. Újra színpadon Csonka Szilvia: óriási fordulatszámon ő Dorine, a komorna, aki két lábbal áll a földön, és mindig helyén van az esze. Elnézve ezt a díszes kompániát (ahol mindenkinek van rejtegetnivalója), még az a gyanú is fölmerülhet, hogy Molière valami trükk bevetésével egyenesen a szombathelyi színészeknek írta meg a Tartuffe-öt. Itt van Nagy Cili (Orgon felesége), Edvi Henrietta (Orgon lánya), Kenderes Csaba (Orgon lányának szerelme), Jámbor Nándor (Orgon fia, de ne csak a vitézes melegítőjét figyeljék!), Németh Judit (Orgon anyja), Orosz Róbert (Orgon sógora), Matusek Attila (Tartuffe titkára), plusz föltétlenül Loyál Ignác: Kelemen Zoltán.