Indul Abigail bulija
Minden ugyanolyan – és minden más. A főbejárat zárva, egyelőre nem tudni, mikor nyithat ki újra a színház. Mindenesetre ott voltunk tegnap az Abigail bulija olvasópróbáján.
Szemek a védőmaszk fölött
– Nézem a szemeket, hogy mennyi optimizmust tükröznek – mondja az olvasópróbák kezdetén elmaradhatatlan igazgatói köszöntőben Jordán Tamás. A szájak, arcok védőmaszk mögött. Ami a szemekben tükröződő optimizmust illeti, Jordán Tamás vegyesnek ítéli az eredményt. Hiszen az imént arról beszélt, hogy egyelőre nem tudni, mikor nyithatnak ki újra a színházak, ő maga óvatos becsléssel is úgy gondolja, hogy a közönséggel való személyes találkozásra tavaszig mindenképpen várni kell.
A Weöres Sándor Színházban pedig nemcsak új bemutatók készülnek folyamatosan (Farsangi játék, A játszma vége), hanem pótlandók is vannak bőven: A Pál utcai fiúk-előadásból például nagyon keveset tudtak játszani, éppen csak megvolt a premier, aztán újra bezárultak a kapuk. Közben pedig igazgatóváltás: Jordán Tamás január végén átadja a stafétát Szabó Tibornak.
Lenn is, fönn is készülődés
Azt megszokhattuk az elmúlt években, hogy a szombathelyi színházban rendszerint párhuzamosan készül két bérletes előadás: egy a nagyszínpadon, egy az emeleti Márkus Emília-teremben. Ezt a szokásrendet a járványhelyzet sem írta felül, némi változtatásra azonban szükség volt.
Az eredendően nagyszínpadra tervezett Abigail bulija fölköltözik a Márkus Emília-terembe, hogy aztán – igen, akkor, ha
egyszer kinyitnak a színházak – A Pál utcai fiúk párdarabja legyen. Így aztán Czukor Balázs első nagyszínpadi rendezésére még várnunk kell, de az Abigail bulijának minden bizonnyal jól áll majd a Márkus Emília-terem: az a látszólag ártatlan, és mindenképpen rendkívül udvarias csevegés, ami maga a darab, különben is intim térben, magánlakásban játszódik.
Titkok és hazugságok, kertvárosi emberek
Jordán Tamás az olvasópróbán azzal adja át a szót Czukor Balázs rendezőnek, hogy jó munkát kíván – bár nem tudni, mikor kerülhet közönség elé az előadás. Czukor Balázs pedig azzal veszi át a szót, hogy a darabot Jordán Tamás ajánlotta-választotta. Ascher Tamás 2015-ben rendezett előadást az Abigail bulijából a budapesti Katona József Színház Kamrájában, Hamvai Kornél friss fordításában. A Weöres Sándor Színház előadása is a Hamvai-fordítás alapján készül. A darab írója Mike Leigh angol filmrendező – aki színházi rendezőként és szerzőként kezdte pályáját.
Az Abigail buliját 1977-ben írta. Kertvárosi környezetben vagyunk, Susan kamaszlánya, Abigail bulit rendez – mire a felnőttek is úgy döntenek, összejönnek. Beverly és Laurence – Nagy Cili és Kelemen Zoltán – a házigazdák. Érkezik egy fiatal házaspár – Angela: Herman Flóra és Tony: Antal D. Csaba –, és persze jön Susan (ő elvált): Bálint Éva játssza. A tét az, hogy a felszínes csevegés alól vagy mögül mikor tűnik elő valami „igazi”, mikor hasadnak föl az üggyel-bajjal összetartott komfortos kertvárosi élet kulisszái.
Jól fogjuk érezni magunkat benne
Czukor Balázs azzal fordul a színészekhez, hogy „szerintem jól fogjuk érezni magunkat benne” (mármint a darab világában), és mást nem is mond az olvasás előtt, hiszen „minden, amit elmondanék előre, tőletek vesz el”. Ami pedig a társalgás hangulatát, nyelvezetét illeti: a rendező úgy látja, hogy az angolok által magas szinten művelt híresen udvarias csevegés és a csevegésben ezúttal megnyilvánuló kertvárosi karakterek között eleve van némi (nyilván kiaknázandó) feszültség. Meg nevetés. Közben megérkezik Horesnyi Balázs a díszletmakettel, benéz Surányi Nóra is: ő a jelmeztervező. Kezdődik az olvasás.
A ház, a család, az autó meg a fa
Czukor Balázs nem „olvas elő”, rögtön a színészekre bízza a feladatot. A jelenlévők közül a legtöbben dolgoztak már vele, talán Nagy Cili az egyetlen, aki színészként először találkozik Czukor Balázzsal, a rendezővel. Beverly-éknél vagyunk. A háziasszony a vendégek fogadására készül, ingatlanügynök férje nem bírja abbahagyni a munkát. Nagy Cili gyorsan „hangulatba helyezi magát” Beverly szerepében, Kelemen Zoltánnak is elhisszük a szolgálatkész (és a szolgálatkészségbe mindjárt beleroppanó) ingatlanügynököt.
A kevésszavú Tony-ról egyszer csak kiderül, hogy focista volt, játszott a Crystal Palace-ban. (Kelemen Zoltán: „Tudjátok, ki játszott ott? Király Gábor!”) Tony felesége, Angela (ápolónő) nem is tudja, milyen távlatokat nyit meg, amikor a házigazdához fordulva kifejti: „A ház, a család, az autó meg a fa. Én szerintem az ilyen képek nagyot dobnak egy hirdetésen. Így biztos többet adnak el, nem?”
Most már csak abban bízhatunk, hogy mielőbb ott lehetünk Abigail buliján. (Trükkös a cím is. Abigail bulija, ugye, a szomszédban van. Itt valami más történik.)