Karikatúrát nem lehet rosszkedvűen csinálni

Január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A Weöres Sándor Színház is kapcsolódott a megemlékezéshez a Miért szép című programjával, melynek során a szintén ezen a napon születésnapját ünneplő Gyécsek József festőművésszel ismerkedhettünk meg.

Gyécsek József (Dönci) portrékarikatúráiból nyílt kiállítás a Weöres Sándor Színház aulájában, a képzőművész a társulat tagjait örökítette meg. Oroszy Csaba festőművész megnyitó beszédében elmondta, hogy a karikatúra készítése intim folyamat, hiszen a művésznek jól kell ismernie azt, akit ábrázolni akar. A karikatúra görbe tükröt tart elénk, a meglévő jellegzetes vonásokat torzítja el, nagyítja fel, ugyanakkor őszinte is. A két művész alkalomhoz illően vett részt a megnyitón, saját maguk is karikatúra álarcot öltöttek.

A megnyitó után szokás szerint a Krúdy Klubban folytatódott a program. Gyécsek Józseffel Oroszy Csaba beszélgetett. Megtudhattuk, hogy Dönci Szentgotthárdon született, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola rajz-történelem szakára járt, Mészáros György és Horváth János voltak a tanárai. S bár nem nagyon szeret beszélni közönség előtt, sok érdekességet elárult a munkájáról és az életéről. Például arról mesélt, hogy nagyon szerettek volna már aktot festeni Horváth Jánosnál, de hiába vártak a modellre, helyette csendéletet kellett rajzolniuk. Tiltakozásul megfordult, és azt rajzolta le, amit a háta mögött talált, ami történetesen egy fehér mosdókagyló volt. A tanára annyit jegyzett meg erre, hogy ha a fehér a téma, miért nem egy virágzó cseresznyefát fest. Később Pécsen az ottani tanárának, Keserű Ilonának is megmutatta a képet, aki megkérdezte, hogy mit szólt hozzá a szombathelyi mester. Mikor Gyécsek József elmondta a cseresznyefás dolgot, a tanárnője annyit válaszolt: „Hiába, az egy másik generáció".


A portrérajzolást a Balatonon kezdte, még nem karikatúrával, de már akkor is készített különleges képeket. Volt olyan, amikor egy balesetet szenvedett kislány arcát kellett szimmetrikusra kiigazítania. Mivel a kuncsaftjainak 90%-a német volt, és egy idő egyre jobban csökkent a létszámuk, Gyécsek József fogta magát, és utánuk ment Németországba. Az utcai portréfestés olyan, mintha a kirakatban vagy a színpadon lennének az alkotók, mert munka közben folyamatosan nézik őket, ezért hiába van meg a karakterérzékük és a kézügyességük sokuknak, nehezen tudják elviselni ezt a miliőt. Arra is volt már nem egyszer példa, hogy amikor a megrendelő a kezébe vette a kész képet, elsírta magát. A közönség másként ítéli meg Magyarországon az utcán rajzoló művészt, és másként Németországban. Nálunk inkább irigylik, amikor körbeállják munka közben, mondván, ilyet én is tudnék, Németországban pedig felnéznek rá, és örülnek, hogy ilyen tehetséges emberek is vannak, odamennek gratulálni, kérdezgetnek.

Jordán Tamástól megtudtuk, hogy a Magyar Kultúra napján és Gyécsek József születésnapján kívül egy harmadik évfordulót is ünneplünk ezen a napon, 2011. január 22-én adták át a színház HEMO-ból átalakított mai épületét, és ekkor mutatták be Az ember tragédiáját. Ebből az alkalmából Jordán Tamás felolvasott egy részletet Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiájából. Fűzfa Balázs irodalomtörténész megjegyezte, Karinthy több változatát is elkészítette Az emberke tragédiájának. Weöres Sándor szintén ezen a napon, vagyis január 22-én halt meg, ez is egy kapcsolódás a színházhoz. Weöres a magyar kultúra egyik legegyetemesebb követe, az ő versei azok, melyek a legjobban be tudnak férkőzni az idegen nyelven beszélők tudatába. Madáchnak nem volt jó a helyesírása, Arany Jánost kérte meg, hogy nézze át Az ember tragédiáját. Arany 4800 dolgot javított ki, 4500 vessző-és ékezethiba volt a műben, 290 stilisztikai hibát talált, és 10 tartalmi változtatást csinált. „A gép forog, az alkotó pihen" sor is Aranytól származik. Madách úgy írta meg az egyik levelét a barátjának, hogy a levél végére tette a vesszőket, pontokat és egyéb írásjeleket, hogy a barátja oda illessze be, ahová éppen illenek.

Jót derültünk Karinthy Ady- paródiáin Jordán Tamás előadásában, eztán pedig a film következett Gyécsek Józsefről, melyet Dömötör Katalin, Kaczmarski Ágnes, Oroszy Csaba készítettek. Megtudtuk, hogyan sikerült rávenni a színház társulatának tagjait, hogy modellt álljanak vagy üljenek a portrékarikatúrához. Kelemen Zoltánt például a padlásfeljáróban csípték el, Horváth Ákost pedig egy különleges helyen sikerült megörökíteni.

Dönci leánykéréshez kapcsolódó képeket is rajzolt. A művész szívesen emlékszik vissza a németországi éveire, Heidelbergre, Berlinre, Ausztriában és Luxemburgban is dolgozott. Utcai munkája során szokatlan ajánlatokat is kapott, ha kint dolgozik, különféle emberek szólítják meg, lehetett volna akár Dubaiban lakberendező, mehetett volna Izraelbe egy hollywoodi filmproducer hívására, de aztán mégsem jutott el egyik helyre sem. A portrérajzolás azért is fontos a számára, mert egyrészt azonnali visszajelzést kap a munkájáról, másrészt, mivel karikatúrát nem lehet rosszkedvűen csinálni, terápiaként is működik.

Az estet Fűzfa Balázs játékos verselemzése zárta.

 

Vonatkozó cikk:

Az önfeledt fénysodrás mítosza - Gyécsek József festőművész kiállítása a színházaulában

Vaskarika (szerző: Rozán Eszter, fotó: Mészáros Zsolt)
2020. január 23.

Támogatók