ugrás a tartalomra

Kritika vagy recenzió

2012. május 17.
Kritikus és kritizált csapott össze a Színházszerda legutóbbi programján a Cafe Frei-ben: Vlahovics Edit és vendége, Melhardt Gergő, a Westindex újságírója beszélgetett kellemes hangulatban a színházról.

Melhardt Gergő idén érettségizik a kőszegi Jurisics-gimnáziumban, tanulmányait az ELTE magyar szakán folytatná, az újságírás érdekli. A Westindex megalakulása óta a portál munkatársa, korábban diáklapoknak írt. A színház előadásairól rendszeresen publikál kritikákat. A vendéglátó Vlahovics Edit arról érdeklődött, hogy Gergő írásai milyen műfajúak: kritika vagy recenzió a pontos meghatározás. Ehhez felolvasta a két fogalom wikipédiás leírását is. Gergő válaszában inkább a kritikát nevezte meg, hiszen minősíteni, értékelni szokta az adott előadást, filmet.

A színésznő nem olvassa a róla szóló cikkeket. Ez egy fiatalkori rossz élménye miatt van így: egy szerepéről, amelyért díjakat is kapott, több, pozitív hangvételű írás jelent meg. Egyszer azonban azt vette észre, hogy már nem tudja jól eljátszani a figurát, a kritikák befolyásolták, eltérítették feladatától. Azóta csak a barátai, családtagjai véleményét hallgatja meg.

Gergő kérdésére - melyik volt a kedvenc szerepe? - elmondta, hogy a 9700 színházalapító előadásra emlékszik vissza szívesen. "Rumi Máriával bejártam a teljes utat. A folyamat egésze, és a végeredmény is boldogságot, sikert hozott. Az első év mámorában, egy új társulattal különleges kalandot jelentett mindannyiunknak, igazi színházünnep volt, nem cserélném el semmiért. És most nem fogom megemlíteni a Naftalint (Manci, a feleség szerepében), mert annyira magától értetődően egyszerű volt. Meglepett, hogy ennyire könnyen és jól sikerült. A 9700-al ellentétben a Naftalinért nem kellett megküzdenem, jó passzban voltam, együtt rezdültünk Mohával (a rendező: Mohácsi János)."

A kávéházi beszélgetésen a színésznő arról is kíváncsiskodott, hogy egy 18 éves fiatal hogyan ítéli meg a Weöres Sándor Színház szerepét, hiszen épp ez a generáció hiányzik a nézőtérről, ma nem trendi színházba járni. Gergő szerint a dunántúli teátrumok közül Szombathelyé az egyik legjobb színház.

"Lehet, hogy azért, mert friss színház, vagy a társulat, az igazgató személye, az új épület miatt, vagy mindez együtt adja. Mindig megtalálja az egyensúlyt: nem megy el az operettes népszínház irányába, nem mozdul el a kísérletező színház felé, mindenkinek tetszhet, mert mindenki tud válogatni. Amelyik színház ilyen rendezőket - Mohácsi, Keszég, Béres, Jeles – tud egy évadban felvonultatni, az már hozza a minőséget."

 

 

Vonatkozó cikk:

Németh Judit és a nyuszik

Színész és labdarúgó

A medve nem játék

Felelős lettél azért, amit megszelidítettél

Óránként öt-hat üzenet kell

"Durva" a Tűzvonalból

Trokán Péter és a norvég tenger