Weöres Sándor Színház

Gratulálok hozzá,remek bohózat volt! :)

Naftalin

Mióta végre van színházunk, azóta minden előadásra a szórakozni vágyás vezérel, és az új darabbal szembeni teljes nyitottság kísér bennünket. Így volt ez most is, hiszen a Heltai-mű feldolgozása kellemes, könnyed előadást ígért. Illetve reméltük mindezt! - hiszen köztünk szólva láttunk már a TV-ben is minőségre keveset adó bohózatot, ahol a néző érezte kényelmetlenül magát. Mindenesetre a színházat nem csak a dráma színtereként kell elfogadni, és nem csupán gyomorfekélyes arccal lehet végigülni a három felvonást, főként akkor nem, ha amit a színészek tálalnak, arra diszponál, hogy nyugodtan lazulj el, mert itt most bizony helye van a nevetésnek is.
Véleményünk szerint egy bohózat színrevitelekor – ha egész estés előadás készül, - megengedhető a szöveg átírása, kibővítése abból a célból, hogy mindvégig fenn maradjon a nézők figyelme a szövevényes, gegekkel teletűzdelt történet szálainak bogozása során … szerencsére így volt itt is.
Egy ilyen könnyed darabban nem is várunk mást, mint a színészi játék brillírozását, önfeledt lubickolását a helyzetkomikum szülte botlások, gesztusok, és főleg a kimondatlan, vagy félszavas utalások között. A folyamatos félreértéseket, és persze a titkos szeretők által hordozott legősibb humorforrást a rendezés nagyszerűen kiaknázta (az elsekélyesedés legkisebb jele nélkül), mely humorra a nézőközönség folyamatosan vevő volt.
Hogy nevető izmainkat pihentessük kicsit, igazi csemegeként - szinte mellékesen - hangzottak fel betétdalok is, melyek egy csöppet sem hatottak idegenül ebben a ’hűtlen’ környezetben, hisz szövegükkel szerves részét képezték az előadásnak.
E nagyszerű játék testközelbe hozta a század eleji bohózatot, melyet csakis akkor érzünk kellemesen szórakoztatónak, és csak akkor nem érezzük kínos kínlódásnak, ha a színészi játék a drámákat meghazudtoló mélységekből táplálkozik és a szórakoztatás legnemesebb magasságaiba emelkedik az előadás közben… mi pedig nyitottak vagyunk a nevetésre. :o)
Itt ez tökéletesen ült, hisz az a 3 óra úgy repült el, hogy észre se vettük, és ahogy környezetünkben érzékeltük, a nézők 90%-a remekül szórakozott ezen idő alatt. Bennünk nem hagyott űrt az sem, hogy nem tudtuk meg a történet előtti - hűtlenségeket kiváltó - eseményeket, nem láttunk mély jellemrajzokat, sőt valóban nem volt végső konklúzió sem. Nem tanultunk a történetből semmi mélylélektani okosságot, vagy erkölcsi tanulságot, .... vagy talán mégis?! Hiszen mikor a vastaps után felálltunk székeinkből, a történet csavaros végkifejletén túl az is ott maradt tudat alatt bennünk, hogy lám milyen becsülete van a tisztes munkának, hiszen az odaadó színészi játék emelte fel ezt a - nagyszerű, de kicsit poros- darabot a jelenleg játszott bármelyik 'komoly' előadás méltó szintjére. Köszönjük.