ugrás a tartalomra

Olvasópróba: A Grönholm-módszer

2016. június 3.
Nézd, egy cég tárgyalójában vagyunk, nem egy Agatha Christie­-regényben, mondja Carlos, és igaza van. Ez az állásinterjú dermesztőbb, mint egy krimi: tele titokkal, hazugsággal. Ráadásul a WSSz igazgatói irodájában.

Miközben mostanában a színházak sokat dolgoznak azon, hogy azt a bizonyos negyedik falat ­ amely a néző és a színész közötti határt láthatatlanul, de pontosan kijelöli ­ lerombolják, és föllazítsák a „kukucska-színpad” és a nézőtér mereven szembeálló viszonyát; a Weöres Sándor Színház néhány színésze most arra készül, hogy egészen konkrétan visszaépítse ezt a negyedik falat a játéktér és a nézőtér között. Nagy Cili, a társulat egyébként alaposan „leterhelt” színésze ezúttal rendezéssel kezdi a következő kőszínházi évadot (nem ez lesz az első előadás, amit rendezőként ő jegyez). Jordán Tamás igazgatótól és Réthly Attilától, a WSSz főrendezőjétől érkezett a fölkérés. A darab pedig, amelyre Cili választása esett ­ persze Jordán Tamással és Réthly Attilával egyetértésben ­, kortárs szerző műve, abszolút kortárs problémákkal. A katalán Jordi Galcerán A Grönholm­-módszer című drámájának 2008­-ban volt a magyarországi színházi bemutatója, a darabból 2005-­ben játékfilm is készült, argentin-­spanyol­-olasz koprodukcióban. Az alaphelyzet szerint pályázatot írnak ki egy multinacionális cég vezetői posztjára. A kiválasztási procedúra a végéhez közeledik, a jelölteket egy irodában terelik össze. Se ki, se be. Mintha Franz Kafka kastélyában lennénk, elvarázsolva. De végül kiderül, hogy kiben mi lakik ­ vagy mégsem? Van félelem, gátlástalanság, őrület és árulás. A bemutatók ajánlásában rendszerint idézik a szerzőt, aki a játékot az emberi kapcsolatok metaforájaként fogja föl, valamint megjegyzi, hogy A Grönholm-­módszer ötletét valóságos esemény adta: Madridban egyszer megtalálták egy szupermarketlánc személyzeti osztálya munkatársának följegyzéseit azokról a nőkről, akik a meghirdetett pénztárosi állásra jelentkeztek. A följegyzések tele voltak hímsoviniszta, idegengyűlölő, durva minősítésekkel („kövér, bögyös, tiszta idióta, sötét bőrű” stb.). Ezen a ponton fölrémlik az a 2013­-as botrány, amelyben nyilvánosságra került az ELTE BTK hallgatói önkormányzatának listája a gólyatáborba jelentkező hallgatókat minősítő hímsoviniszta, zsidózó stb. megjegyzésekkel. Igaz, ez utóbbi nem egészen állásinterjú, de a mechanizmus ugyanaz: aki hatalmat érez a kezében, azt hiszi, hogy joga van belegázolni a másikba.

Na, A Grönholm­-módszert a következő évadban műsorra tűzi a WSSz, pénteken ott voltunk az olvasópróbán: Jordán Tamás igazgatói irodájában, vagyis a leendő játéktérben. Nagy Cili azt mondja, a játékteret a nézőtértől (a kinti irodarésztől) elválasztó egészen konkrét üvegfal pontosan modellezi a mindennapjainkba beszivárgó szituációt (be vagyunk zárva, de biztos figyelnek minket). Lám, milyen jó, hogy Jordán Tamás igazgatóként is a nyitottság híve: kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy az irodájának üvegfala és üvegajtaja legyen: semmilyen értelemben nem szeret bezárkózni. Az üvegfal mindehhez bizonyos értelemben képkeretként vagy képernyőként is működik, hiszen Nagy Cili úgy képzeli el az előadást, mint egy filmet. Ehhez persze rendkívül pontos összmunkára van szükség. Az olvasópróba ötletgazdagságát és oldottságát elnézve a pontos munkára való hajlandóságban nem lesz hiány. Az első olvasás azt sejteti, hogy igazán eltalálták a szereposztást. Négyen egy állásinterjún, bezárva egy céges irodába, a Grönholm­-módszer szerint: Endrődy Krisztián, Kelemen Zoltán, Nagy Cili (mert nem volt mit tenni: játszik is), Matusek Attila. Vigyázat, itt minden másképpen van. „Nem olyat keresünk, aki csak gátlástalannak látszik, de valójában jó ember; olyan embert keresünk, aki tényleg gátlástalan, de jó embernek látszik.” Álláskeresők várják meg az októberi bemutatót.

szerző: Vas Népe (Szerző: Ölbei Lívia)