POSZT: látszólagos egyetértés

"Minden klappol az első pillanattól az utolsóig"

Szombaton ér véget a XII. Pécsi Országos Színházi Találkozó. Székdobálás nem volt, a szakma látszólag egyetértésben van. Az előadások telt házzal futnak, éjszakánként a művészekkel együtt lehet vitatkozni a látottakról.

Béke és nyugalom uralkodik Pécsett a korábbi viták túlfűtött atmoszférájához képest, ami nem kis részben a két színházi társaság együttműködésének köszönhető. A megváltozott tulajdonosi szerkezetnek hála, idén először tényleg a színházi szakma egésze képviselteti magát a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT). Az eddigi botrányokból tanulva megváltozott a szakmai beszélgetések rendszere is: idén az egyes előadásokhoz a társulattal egyeztetve kértek fel opponenseket.

A város főterét és a környékbeli utcákat ellepte a szakma: a színészzsűriben részt vevő Pásztor Erzsi unokájával sétálgat Hunyadi kérlelhetetlenül szigorú szobra alatt, Cserhalmi György, a fesztivál díszvendége kedvesen cseverészik a helybéliekkel. A kritikusok megszállták a kávéházakat és a presszókat, van, aki a székesegyház lábánál működő, nyolcvan esztendővel ezelőtti hangulatot, pince- és borszagot árasztó, zsíros kenyeres kiskocsmát részesíti előnyben, mások a Tettyén, szőlőtőkék között nyelik a hosszúlépést. Márta István fesztiváligazgató motoron közlekedve szemléli az eseményeket a belvárosban és a nemrég megnyílt Zsolnay-negyedben – esténként a szakmai vircsaftokon nemigen látni. A Teátrumi Társaság Fekete Péter békéscsabai színigazgató vezetésével a dzsámi és a Szentháromság-szobor között hatalmas fehér sátrat állított fel, amelynek szórakoztató programjai minden este megtöltik a fapados nézőteret.

Az viszont eléggé elkeserítő, hogy a Zsolnay-negyed még mindig nem illeszkedett bele a város vérkeringésébe. Be kell látni, kívül esik a belvároson, így kevesen veszik rá magukat, hogy ellátogassanak oda. Az előadások kivételével szinte üresen kongott a negyed, az ott helyet kapott árusok így néhány nap után inkább bezárták a bodegájukat, hisz nem volt kit kiszolgálni. Esténként a szakma a lelkesebb nézőkkel együtt inkább a Pécsi Nemzeti Színház tövében kialakított ad hoc büfében, zongoraszó mellet vitatja meg a látottakat.

A versenyprogramba bekerült előadások állandó telt házzal mennek, aki a fesztivál előttig nem váltotta meg jegyét, annak be kellett érnie az off-programokkal, vagy hogy szeretett színészét az utcán láthatja flangálni a Makrancos Kata előadása alatt. Varró Dániel helyenként bugyuta fordításából zavaros–közepes előadás született Gothár Péter rendezésében, amelyből Börcsök Enikő, Harkányi Endre és a vendég Nagy Ervin játéka emelkedik ki. Gothár másik rendezését, Bessenyei A filozófus című, kissé elaggott, lomha léptekkel haladó cselekményű darabját tegnap este láthatták a nézők; hatalmas munkája lehetett Morcsányi Géza dramaturgnak, a rendezőnek és a színészgárdának abban, hogy nemcsak nézhető és élvezhető, hanem jó előadás született.

Znamenák István Sütő-adaptációját, az Egy lócsiszár virágvasárnapját vasárnap este kétszer is játszották a kamaraszínházban. Szarvas József Kolhaas Mihálya megrendítő, igazán neki való szerep. Mellette Söptei Andrea szép, harmonikus, szilárd erkölcsi világú feleség. Sütő veretes szövege nagyjából megmaradt a rövidítések, az egyszerűsítések ellenére is, az eredeti, kissé túlbeszéltnek ható közlésmódhoz talán radikálisabban hozzá lehetett volna nyúlni. A súlyos mondatokat némiképp ellensúlyozta a légies, tapintatos utalásokkal bíró, modern díszlet.



Mohácsi János és Zsótér Sándor is olyan darabhoz nyúlt, amit kifejezetten nem szeretnek, véleményük is keményen megvan róla. Shakespeare Szentivánéji álom című művét (szombathelyi Weöres Sándor Színház) és Tenessee Williams Vágyvillamosát (Radnóti Miklós Színház) ízekre szedték, saját szájízükre formálták. Zsótér darabját egyértelműen Kováts Adél alakítása viszi el a hátán, Mohácsi határátlépő, fanyar humorú, szövegbetoldásokkal teli Shakespeare-adaptációjában minden klappol az első pillanattól az utolsóig. A budapesti Katona József Színház Nordost című előadása (rendező: Forgács Péter) a moszkvai csecsen terrorcselekményt idézi fel három nő történetén keresztül. Deprimáló, de magával ragadó, megrendítő alakítások.

A versenyprogram mellett persze zajlanak a felolvasó-színházi előadások is, a Pécsi Galéria egykori pincéjében jelmezek, díszletmakettek, látványtervek kaptak helyet. A szakma egykori kiválóságairól sem feledkeznek meg: a Pécsi Nemzeti Színház aulájában fotókiállítás idézi meg Latinovits Zoltán és Bujtor István színész-testvérpár munkásságát. Holnap a Színház téren a Magyar Kaszkadőr Akadémia és a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola diákjai nagyszabású műsorral emlékeznek meg a nemrég elhunyt kaszkadőrmesterről, Pintér Tamás Oroszlánról. Pintér Tamás, a Magyar Kaszkadőr Szövetség elnöke, a Magyar Kaszkadőr Szakszervezet elnöke színészgenerációk mozgás- és kaszkadőrmestere volt, közel négyszáz filmben vállalt szerepet, negyven évig tanított a főiskolán.

 

megosztás www.mno.hu (szerző: Makrai Sonja)
2012. június 15.