A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

211/ápr2713:26
írta Új hozzászólásVálasz erre

Pygmalion
Egy előadásnak megvan a maga receptje: jófajta hozzávalók kellenek hozzá és az elkészítés módja is rendkívül fontos!
jó színészek + jó darab + jó rendezés = jó előadás
Ha bármelyik nincs meg, akkor más a végeredmény. A színészeinkben még nem csalódtam. A darab is jó választás, de a rendezés... sajnos az most nem igazán volt szerencsés.
(A múltból egy hasonló példa, az Anconai szerelmesek: kiváló volt a rendezés és a színészek játéka is, de a darab... az - véleményem szerint - nagyon rossz választás volt.)
Csak akkor igazán élményszerű az előadás, ha mindhárom megvan.
Most nem volt meg. Igazán sajnáltam.
Ha valakit ki kellene emelni a sok kiváló színész közül: "a részeges kukás", Szerémi Zoltán játéka felejthetetlen: minden egyes megnyilatkozása külön élmény volt.
Csonka Szilviáról is hasonlóképpen nyilatkozhatNÉK, ha nem használta volna őt a rendező egyben narrátorként is. Olyan ügyesen alakult át csatornatöltelékből "hercegnővé", hogy az előadás végén a nézőtéren egy idős bácsi megkérdezte, hogy ki játszotta Lizát, amikor már úrinő volt? :)
Kár volt elrontani ezt a remek darabot a felvezető szövegekkel és a pakolgatással. Talán nem is alkalmas kamaradarabnak ez a mű..., de ezt nem az én tisztem megítélni. Mint ahogyan azt sem, hogy a fordítás során mennyire kell ragaszkodni az eredeti szöveghez. Szabad-e annyira átírni, teletűzdelni obszcén elemekkel, hogy az már szinte zavaró és felesleges mocskolódás a színpadon.
Kissé csalódottan hagytuk el a szép új épületet, melyet az átadás óta most volt lehetőségünk először alaposabban körüljárni.

111/ápr2520:10
írta Új hozzászólásVálasz erre

A színház egy varázslat!
Az ember viszont kételkedő, könnyen kizökkenthető. Oda a mágia ha a bűvésznek véletlenül kicsúszik a kabátjából a Treff Ász... vagyis akkor mosolygunk önfeledten, és tapsolunk lelkesen a mutatvány végén, ha folyamatosan fenntartják nekünk a varázslatot!
A színházban akkor tartható fenn a varázslat, ha nem zökkentenek ki bennünket - indokolatlanul - a történetből kinyúló etűdökkel. Ez az előadás olyan dramaturgiát követett, mely a történet elmesélését nem a színészi játékra bízta (pedig ennek profizmusával sosem volt baj), hanem az egyes történetszeleteket elválasztó és a következő színt felvezető narrátorra. A narrációval az a baj, - amellett, hogy a történet szempontjából semmi érdemit nem tudtunk meg belőle - hogy megtöri azt az imént említett szépen ívelő varázslatot, nem engedi a színészeket, hogy folyamatosan elbűvöljenek bennünket, így minduntalan visszazökkenünk nézővé, aki egy egyre levegőtlenebb és melegebb nézőtéren ücsörög. Az előadás után az az érzésünk volt, hogy egy kötelező olvasmány rövidített olvasónaplóját láttuk, amit egy hetedikes írt az egyik osztálytársa által elmesélt élmény alapján (aki előszeretettel emelte ki a mocskos szavakat amiket egy ilyen műben öncélú trágárságoknak ítéltünk). De ettől függetlenül köszönjük az előadást, hisz minden színészi játék nagyszerű volt, profi és briliáns ... mindaddig, amíg vissza nem narráltak bennünket a székünkbe... :o)