Színházi könyvnap
A WSSz kiemelkedően jó formában zárja az évadot. Az utolsó napokba még az is belefért, hogy néhány színész összehajoljon és összedobjon egy jó kis Könyvnap-estet a Thea-térnek kinevezett stúdióban. A játéktér szokás szerint otthonos, de hát hazajárunk: tonettszékek, fogas, üres képkeret – mintha Andrej hagyta volna itt A három nővérből. Jaj, ha már Csehov: a csodás Ványa bá(csi) fesztiválra megy, jövőre meg jön Szombathelyre az Ivanov.
A Ványa bá-előadás szép Helénája, Nagy Cili a Könyvnap-esten egyszer csak Latinovits Zoltán hangján szólal meg, de hát ezek az alkalmak arra is jók, hogy ki-ki azt csinálja, amit bérletben nem szokott. Kelemen Zoltán és Völgyi Attila hétköznapi sanzonokkal és Radnóti félelmetes angyalával érkezik, van RögtönÖzön Vass Szilárd vezetésével, természetesen irodalmi művekre alapozva (Horváth Ákostól például megtudjuk, hogy milyen érzés kőszívű embernek lenni), van irodalmi kvíz színházi feladvánnyal kombinálva, miközben a jól láthatóan elhelyezett csehovi puska (pisztoly?) is elsül. Kálmánchelyi Zoltán ezer hangon mutatja be A walesi bárdokat (hallgatni Arany), aztán József Attila-versekből csinál fantasztikus kombinációkat. Hogy például: „Nincsen istenem se. Az ördög gyönyörű szép.” (Umberto Eco, bárhol legyen most, nagyon örül. A Foucault-inga leng, és mégis mozog a Föld.) Fekete Linda műsort vezet, aztán Szabó Róbert Endrével dalban mondja el a Tétova ódát. Egy-egy Radnóti-sor fölragyog, a tárgyak összenéznek. Papp-Ionescu Dórának külön köszönet, hogy néhány percre leemeli Tóth Árpád fejéről a mélabús esti sugárkoszorút. Savaria ifjú slammerei mostanában klasszikusokat írnak át, és lám, a mester 1913-ból utat mutat nekik. Tóth Árpád Lóverseny dala nem más, mint Petőfi Egy gondolat bánt engemet... című versének pazar átirata: „Egy gondolat bánt engemet: / Lóverseny nélkül halni meg! (...) Ha majd a vasárnapi nép / nyüzsög, s a versenytérre lép / Pirosló arccal s piros toalettben, / És az ajkakról e szent jelszó rebben: / Tippet a népnek! (...)” És így tovább, a mélabús-ironikus befejezésig (a bőréből nem bújhat ki ő se): „Jövőre megint kimegyek!” Még szép!