Vigyázat pécsiek, eső várható!

A szombathelyi Weöres Sándor színházban idén februártól rendszeresen esőnapokat tartottak. A szűnni nem akaró eső(s)napok mögött nem a kedvezőtlen időjárás, hanem Mohácsi János Szentivánéji álom című rendezése áll.

Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékát a Rómeó és Júlia paródiájának szokták tekinteni az alaphelyzete miatt, miszerint a szerelmesek első látásra egymásba szeretnek, és bármit megtesznek, hogy egymáséi legyenek. Adott négy fiatal, akik között összekuszálódnak a szerelmi szálak: Heléna Demetriust, Demetrius Hermiát, Hermia viszont Lysandert szereti, de apja nem engedi, hogy választottjához menjen feleségül, ezért megszökik szerelmével. Az éjszakát a közeli erdőben töltik, mely a pásztorjátékokhoz hasonlóan a civilizáció ellenképe. A természetben a várossal szemben szabadság uralkodik: az elfojtott szexuális ösztönök felszínre törnek, a fiatalok megismerik önmagukat, saját szexualitásukat és szabadon szeretnek.

Mohácsi János megerősíti a paródia nézetét. Hermiának és Lysandernek arra sincs idejük, hogy kimondják: „jegybanki alapkamat”, máris Athénból megszökve, egy egyszemélyes pilates matracon találják magukat összekuporodva az erdőben. A Mohácsi-darabokra jellemzően az előadás humora itt is az irodalmi szöveg újraértelmezésében, átírásában rejlik. Ennek eredményeként kortárs szereplőket és viszonyokat látunk a színpadon. Hermia nem azért nem mehet férjhez Lysanderhez, mert apja nem őt szeretné vejeként látni, sokkal inkább anyagi oldala van az atyai döntésnek, mégpedig az, hogy vesztett a kockajátékban és a tét a lánya volt. Hermia a mai fiatalokhoz hasonlóan blogot vezet, egy írógép segítségével még az erdőben is azonnal tudatja a nagyvilággal, hogy Lysander bizony csúful elhagyta. A mesteremberek szakmái is megváltoznak, hiszen ki menne manapság szabónak, ácsnak vagy asztalosnak, ha lehet inkább ombudsman vagy részecskegyorsító? Pukker-mukker (Puck) csínytevései sem a régiek, óvszerperforálóként, palacsintacsomósítóként és államcsődítőként ismerik világszerte. A fiatalok a történet végén úgy ébrednek, mint egy átbulizott éjszaka után: nem emlékeznek szinte semmire.

A humoros, parodisztikus hangvitelt viszont egyfajta komor irónia szövi át, mely megkérdőjelezi a civilizáció és a természet közti különbséget, a szabadságot. Erre világít rá a folyton szakadó eső, mellyel kapcsolatban minden nézőben felmerül a kérdés, hogy miért esik állandóan? Mi ennek az oka? Az előadás középpontjában nem a földi világ, nem a fiatalok története, hanem a láthatatlan világ idősebb generációja, Oberon és Titánia áll. Oberon haragja és a Titániával folytatott szerelmi harca okozza az esőt. Oberon dühös feleségére, amiért az egy fiatal fiúban leli kedvét, és parancsa ellenére sem engedi át neki az ifjút szolgának. Oberon haragja, vagy inkább esernyője irányítja az időjárásváltozást és az emberi sorsokat. Hű szolgájával, Pukker-mukkerrel megbűvölik a fiatal szerelmeseket és magát Titániát is. Úgy tűnik, hogy egyedül Thészeusz és Hippolyta szeretnek saját akaratukból, mindketten ellátogatnak az erdőbe, hogy felkeressék szerelmüket, Oberont és Titániát, de elutasításra találnak, így végül mégis összeházasodnak. Az előadás tehát arra irányítja a figyelmünket, hogy milyen láthatatlan erők és érzelmek mozgatják a világunkat.

A szövegek testreszabottak: a kistermetű Csonka Szilva Hermiát ölti magára, aki állandó kisebbségi komplexusban szenved, hiszen még a polcot sem éri fel, míg a pocakot növesztett Szabó Győzőre formálják a szamárrá változott céllövöldés (Lichtneckert Pál) szerepét, akinek alkata állandó poén tárgyává válik. Szabó Győző az est kulcsfigurája, teherbíró szamárként ő viszi hátán az előadást, de vajon elég lesz-e ahhoz, hogy az előadás sikert érjen el az idei POSZT-on? Egy biztos: vigyázat pécsiek, eső várható!

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Csütörtökön verseny előadás

 

 

megosztás Campusonline (szerző: Antal Klaudia)
2012. június 14.