A színház szubjektív
„Nekem az elmúlásról szól ez az előadás. Afelé haladunk, ezzel szembe kell nézni. Mivel tud egy színész túlélni? Hogyan élheti meg saját érzelmeit? Csak a színházzal. Nekem ebben segít ez a darab. ” - nyílt meg Kiss Mari, mikor egy néző arról érdeklődött, hogy miről szól számára a Zarándokének.
Fekete Linda elárulta, hogy a próbafolyamat első két hetében szinte naponta egy tábla csokoládéval pótolta boldogsághormonjait, annyira depresszíven hatott rá a japán novella Jeles-féle átirata. „Úgy éreztem, hogy minden pillanatban a halál harapdál. Küzdöttem ellene, nem engedhettem, hogy beszippantson. Aztán, mikor már hagytam, majd teljesen átadtam magam, felfogtam, mi történik, rájöttem, hogy ez jó, ez adhat nekem pluszt. Onnantól kezdődően szerettem, és véget ért a rettegés.”
Egy bérletes néző szerint, - akinek természetesen nagyon tetszett a Zarándokének -, csupán a buta és agresszív tradíciót mutatja be, miszerint az öregeknek, ha már nincs szükség rájuk, el kell menniük meghalni.
A résztvevők abban talán egyöntetűen egyetértettek, hogy a színház szubjektív, ezért szerethető, hiszen nem lehet centiméterben mérni az élményt, amelyet ad. Mindig akad negatív vélemény. Viszont lelki és szellemi fejlődés az is, ha egy produkció nem tetszik a befogadónak, sőt, indulatokat gerjeszt benne, feldühíti, de napokon át folyamatosan eszébe jut, gondolkozik rajta, válaszokat keres.
A közönség a színészekkel közösen próbálta megfogalmazni a színház mai szerepét. Jordán Tamás elmondta, hogy országos tendencia a bérletvásárlási kedv csökkenése, ennek fő oka feltehetően a gazdasági válság, és a funkció változása: a diktatúrában rendkívül fontos rendeltetést kapott a teátrum, hiszen nem lehetett társadalmi, politikai problémákról beszélni, csak a színpadon adódott alkalom átvitt értelemben kimondani, feldolgozni a problémákat. Ma már nincs ilyen feladata. Csak művészettel nem lehet meghódítani a közönséget.
Erre Alberti Zsófi reagált: „Olyan negatívan beszélünk a színházról, hogy már nekem is elmegy a kedvem tőle, pedig én csinálom, és hiszem!
Vonatkozó cikk:
Pszichohorrorgia folklórmérgezéssel - Zarándokének a WSSZ-ban
Zarándokének - Jeles András újra Szombathelyen rendezett
Fejünk felett a halál kötélen kerekez - Emberkísérlet Jelestől