Bajomi Nagy György-2012.09.28.

Amitől féltünk, immáron bekövetkezett. Ennyi jutott nekünk: öt rövid nap. Mégis emeljük fel könnyes tekintetünket, és próbáljuk meg kimondani a kimondhatatlant: ez az utolsó blog.

Más lesz a világ. Szürkébb, üresebb. Lelkünk most egy elhagyott templom, amiben tébolyult lepkék járják beteg táncukat. Öt nap. De milyen öt nap! Amikor tudtuk, hogy érdemes felkelni, mert valahol a világhálón, már ott az aznapi remekmű, amitől felvidul a gondterhelt lélek, kiegyenesedik a meghajlott gerinc, és friss, tiszta levegő áramlik a tüdőbe. A dolgok egyszerűek és átláthatók lettek újra. A Blogmester írt, és boldog volt a világ. Kiskecskék szaladtak a mezőn, pacsirták énekeltek a fákon. És ennek most vége. Persze tudjuk, lesznek új blogok. Lesznek. De az már más. Egyetlen dolgot tehetünk, várunk. Várunk. És remélünk. Hátha hátha egyszer mégis visszatér.

 

 

 

Előző bejegyzés:

Bajomi Nagy György-2012.09.27.


2012. szeptember 29.

Támogatók