Kálmánchelyi Zoltán-2012.09.21.

Népszerű dolog az állattartás a Weöres Sándor Színház munkatársai körében. Legtöbben a kutyákat szeretik. Bambusz, Pöttyös, Gömbi, Bogi, Bruttó, Puding, Bütyök és Klári gyakori színházlátogatók, mondhatni bérletük van.

Népszerű dolog az állattartás a Weöres Sándor Színház munkatársai körében. Legtöbben a
kutyákat szeretik. Bambusz, Pöttyös, Gömbi, Bogi, Bruttó, Puding, Bütyök és Klári gyakori
színházlátogatók, mondhatni bérletük van.    (Igazgató Urunkat megelőzve biggyesztem ide a
kérdést, lecsapva a kínálkozó alkalomra:           Önökek is van már bérletük? Jövő hét
pénteken itt az évad első bemutatója!)                  Persze néhányan inkább macskákkal élnek
otthon, de vannak közöttünk például                        teknőstartó terraristák, akvaristák, nyúl
barátok…

Aktív Facebookerként csodálattal                                tapasztalom az internetes kultúrában
kibontakozó állattartó közösségek                               elképesztően erős jelenlétét. Főként a
kutyatartókra irigykedem, akik saját                         szeretteikkel dicsekednek, hogy mekkorát
nőtt egy hét, vagy hónap alatt, hogy a                     lábhoz-ül-fekszik-pacsi vezényszavakat
már milyen szépen tudja, hogy micsoda új       pórázt kapott szülinapjára, és hogy milyen
csodás vele az élet, fotókat látok, ahol a                kutyafuttatón a többi kutyával együtt
hancúroznak, és hogy                                                                          milyen csillogó
szemekkel kéri a jutalomfalatot…

A hüllők iránti kíváncsiságom magja                         talán az a szombathelyi történet lehetett, amikor gyerkőceimmel együtt azon                            gondolkodtunk, hol ennénk valami finomat, Levente fiam, egy korábbi                            homályos, de benne mégis mély nyomott hagyott emlékből                                                                                      kihalászott éttermet javasolt: menjünk a Gyíkba! Fejemben                 végigpörgettem az összes lehetőséget, és nem tudtam másra, csak a Gekkóra gondol         ni…

Most sem tudok másra, csak a gekkóra gon       dolni. Azt hiszem, örökbefogadok egy gekkót.

Ha lenne egy gekkóm, szorgalmas és szerető      gazdája lennék: lisztbogarat, vándorsáskát, viaszmoly és gyászbogár lárvát, selyemhernyót,     legyet, csótányt, tücsköt és mindenféle bogarat vennék neki, pórázát hetykén tartanám,      ha sétálni    mennénk, reggelente az ágyam elé hozná a papucsom, és minden pillanatát              büszkén megosztanám, és lájkolnák, mikor a szülinapjára kapott gumitücsköt harapdálja, boldogan élnénk.

Együtt lélegezne velünk a Facebook-társadalom.

 

Melléklet:

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=278994552211181

 

 

Előző bejegyzés:

Kálmánchelyi Zoltán-2012.09.20.

 

megosztás
2012. szeptember 21.