Pygmalion

Henry Higgins, a fonetika megszállott tanára kiemel a „gödörből” egy utcai virágáruslányt, és fogadást köt barátjával és amatőr nyelvészkollégájával, Pickering ezredessel, hogy fél év alatt hercegnőt farag a csatornatöltelékből. A tanítás eredményeképpen a „csatornatöltelék” szépen fejlődik, trágár szókincse, alpári stílusa néhány hónap alatt lekopik róla, és helyén előbukkan egy sehova sem tartozó, társadalmi környezetéből kiszakított, semmihez sem értő teremtmény, aki régi életét már nem vállalhatja, új életének folytatásához pedig nem rendelkezik kellő anyagi háttérrel.

George Bernard Shaw: Pygmalion

fordította: Nádasdy Ádám

Henry Higgins, a fonetika megszállott tanára kiemel a „gödörből” egy utcai virágáruslányt, és fogadást köt barátjával és amatőr nyelvészkollégájával, Pickering ezredessel, hogy fél év alatt hercegnőt farag a csatornatöltelékből. A tanítás eredményeképpen a „csatornatöltelék” szépen fejlődik, trágár szókincse, alpári stílusa néhány hónap alatt lekopik róla, és helyén előbukkan egy sehova sem tartozó, társadalmi környezetéből kiszakított, semmihez sem értő teremtmény, aki régi életét már nem vállalhatja, új életének folytatásához pedig nem rendelkezik kellő anyagi háttérrel.

A szerző ugyan vígjátéki technikával bonyolítja a történetet, témájában azonban összetett kérdéseket feszeget: mit jelent a kultúra valójában, kinek jár alanyi jogon és ki az, akinek lehetőségei végzetesen korlátozottak. Illetve: szerelem-e az az összetartozás, mely teremtő és teremtett lény között kialakul, és ha igen, jóra vezet-e a beteljesülése?

Bernard Shaw darabja alapvetően romantikus komédia, de a szerző iróniája, nem túl visszafogott társadalomkritikája és fanyar életszemlélete nem engedi, hogy hosszan megfeledkezzünk mese és valóság különbségéről. Az ókori mítosz Galateája boldog házasságot köt Pygmalionnal, alkotójával. A modern kor Elizája már nem hódol be olyan könnyen, mint hajdanvolt elődje.

A Pygmalion 1912-ben íródott, először német fordításban jelent meg 1913-ban, majd angolul 1914-ben. Az ősbemutató is németül volt 1913-ban a bécsi Burgtheaterben. 1914-ben került színre Londonban, illetve (a londonit néhány hónappal megelőzve!) a pesti Vígszínházban. A műből 1938-ban film készült, forgatókönyvét a 82 éves Shaw írta (Oscar-díjat kapott rá), s ebből azután néhány filmszerű részletet átvett a darab 1941-es kiadásába. A Pygmalion alapján írta 1955-ben Alan J. Lerner a My Fair Lady c. musical szövegét, amelyből nagy sikerű zenés film is készült.

 

Szereplők:

HENRY HIGGINS nyelvész, a fonetika tanára / TROKÁN PÉTER

HIGGINSNÉ, az anyja / SÓLYOM KATI m.v.

PEARSNÉ, a házvezetőnője/ nagykövetné VLAHOVICS EDIT

FREDDY Eynsford-Hill / POPPRE ÁDÁM

EYNSFORDNÉ, az anyja /ANDAI KATI

CLARA, a húga / ALBERTI ZSÓFI

PICKERING, nyugalmazott ezredes, amatőr nyelvész / BAJOMI NAGY GYÖRGY

ALFRED Doolittle, részeges kukás / SZERÉMI ZOLTÁN

LIZA, hivatalos nevén Eliza, a lánya, virágárus / CSONKA SZILVIA

Járókelő/ Nepommuck / HORVÁTH ÁKOS

Járókelő/ nagykövet / taxisofőr VASS SZILÁRD

Járókelő/ szobalány Higginsnénél / UNGER TÜNDE

Járókelő / lakáj a követségi estélyen / SCHMIDT RÓBERT

Járókelő / lakáj a követségi estélyen / PUSZTAI FANNI

 

Díszlet: Árvai György

Jelmez: Szűcs Edit

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara

Zene: Zságer-Varga Ákos

Ügyelő: Győrváry Eszter

Súgó: Jenei Ágnes

A rendező munkatársa: Pintér Krisztina

Rendező: Keszég László


Bemutató: 2011. március 12., 19. óra, Márkus Emília terem


Vonatkozó cikk:

 


2011. február 11.

Támogatók