ugrás a tartalomra

Szabó Róbert Endre-2013.03.27.

2013. március 26.
fogorvosnál voltam. nem tudom, miért van, de mindig nagyon félek elmenni. te is? miért? most nem is csinált semmit, ami fájna, és a múltkor meg annyi érzéstelenítőt kaptam, hogy akár a fejemet is lefűrészelhette volna.

azt tudtad, hogy van ízesített érzéstelenítő zselé, hogy már azt se érezd, amikorra tűt beszúrja? régen lidocain spray volt. most meg nyolcféle ízű zselét kérhetsz. volt málnás, banános, szerintem még csokis is. maradtam a mentolosnál. azt megszoktam. nna. és hazafelé jövet eszembe jutott, hogy ezzel a fogammal akkor voltam először dokinál, amikor először mentem rómába. a kettő között nem volt semmi összefüggés, ne hidd, de most eszembe jutott. hihetetlen. mármint róma. ha még nem voltál, feltétlenül el kell menned! nekem mázlim volt, már négyszer voltam. először a honvéddal. mármint az együttessel. a férfikarban énekeltem öt évig. nem tudtad? szerettem, de aztán mégis eljöttem.hogyhogy hova? akkor költöztem ide. már nem is emlékszel?


utoljára majd három éve, az egyetemi kórussal jártam rómában. sokat sétáltam egyedül, mert ahová a többiek mentek, már voltam. többször is. viszont egy-két helyet szerettem volna felfedezni. főleg az utas és holdvilág miatt. igen a szerb antal regény. az az egyik kedvencem. sokszor olvasom reggel a kávé mellett. ha egyszer felütöm valahol, soha nem tudom letenni. na, szóval…mihály sok időt tölt el rómában, sokat csavarog. pont ezt akartam én is. egész nap össze-visszamászkáltam a városban, kujtorogtam a trastevere negyedben. megkerestem a testaccio-t, a cseréphegyet. tényleg létezik, és tényleg cserepekből van! az egész le van zárva, mert régészeti kutatási terület. de a legjobb az volt, hogy teljesen véletlenül megtaláltam a protestáns temetőt is, ahol shelley és keats is nyugszik. nagyon jó érzés volt benne lenni a kedvenc regényemben! szinte vártam, hogy megjelenik a furcsa angol család a sírnál. milyen család? nem olvastad az utas és holdvilágot?


egyébként maláta is mindig eszembe jut az első római utamról. amikor a reptérről hazafelé tartottam, juca nem volt otthon, csak felhívott, és annyit mondott: „ha hazaérsz, óvatosan nyisd az ajtót!” nna, akkor már tudtam, hogy cica lesz. aki előtte élt velünk (vilmosnak hívták), nem sokkal azelőtt halt meg. maláta lett következő cicánk. egy egész marék bolhát fürdettem ki belőle. még ma is kiráz a hideg! akkor még filigrán kölök volt, és bandzsa. de ezt ma már senki nem hinné el. ennek tizenegy éve.

ha már kedvenc könyv: a mester és margarita, mihail bulgakov írta. erről most nem beszélek, de a héten bizonyos szempontból éppen aktuális lesz. talán majd akkor. de azért itt egy kép, a felirat jelentése: ne álljunk szóba ismeretlenekkel. a táblát rajongók állították a patriarsije prudin.

ne, ne is beszéljünk róla! azt hittem, hogy bosszút állunk nándorfehérvárért, mohácsért, budáért, és meg sem állunk dél-amerikáig. de nem! nyavalyás 1:1 lett. hát miért nem ment be előbb böde? ááá!

az idő csak rosszabb. lett. már komoly hó van. vigyázz magadra!

megyek. csók
r.

 

 

 

Előző bejegyzés:

Szabó Róbert Endre-2013.03.26.