Színházigazgatók találkoztak

Néhány hetes kihagyás után ismét Színházszerdára invitálta közönségét a Cafe Frei. Színházigazgatók találkoztak: Jordán Tamás kérdezte Eszenyi Enikőt két felvonásban.

Eszenyi Enikő javaslatára, látva a kávézó előtti érdeklődő sokaságot, megismételték-folytatták a hivatalosan 17 órától 18 óráig tervezett programot, gesztussal élve azok felé, akik először kiszorultak a helyiségből. Jordán egy kommünikével kezdett, személyesen is bejelentette a néhány órával korábban már nyilvánosságra hozott hírt: a Vígszínház igazgatónője nem tud részt venni a karneválszínházi Ovidius-darab létrehozásában. Eszenyi gratulált a szombathelyieknek színházukhoz, sikert kívánt a produkcióhoz, majd kezdetét vette egy játék az egymást jól ismerő, tisztelő kérdező és felelő között.

Jordán egy teóriára fűzte fel gondolatmenetét, mely szerint kilencven százalék szerencse, tíz százalék tehetség a siker záloga a színészi pályán. Erről faggatta beszélgetőtársát, ezt járták körül, ezt boncolgatták, igazolták vagy cáfolták, példákat kiragadva Eszenyi művészi útjának állomásaiból.

Az 1974-es természeti csapás, az árvíz Mátészalkára ’sodorta’ a járási központot Csengerből. Eszenyi életében viszont - fontos szerencse-faktorként - ez jelentette az első találkozási pontot a színházzal. A család Debrecenbe költözött, ő stúdiós lett a színházban, és a balerina-álmokat hátrahagyva pantomimot, beszédtechnikát, éneket tanult kitűnő tanároktól.

Tíz százaléknyi tehetség kevés lett volna a sikeres főiskolai felvételihez, ennél jóval több kellett, de a szerencse megint mellé szegődött azzal, hogy Marton László, korábbi Vígszínház-igazgató továbbengedte az első rostán, és hogy a Horvai-Kapás osztályba került legendás tanárok és kimagasló tehetségű osztálytársak közé. Később, a Vígszínház nagy időszakában jelen lenni, színészóriásokkal – Ruttkai Évával, Törőcsik Marival, Darvas Ivánnal, Gobbi Hildával, Páger Antallal, Tábori Nórával, Reviczky Gáborral – együtt játszani, megkapni a Tangó főszerepét Kapás Dezsőtől, mély vízbe kerülni, majd sorban jutni szerepekhez, kisebbektől nagyobbakig, ahogy Eszenyi fogalmazott: „A színészi tudáshoz és a pedagógiához mérten, a szerencse és a tehetség együttállását követelte meg." Csakúgy mint az, hogy a Leonce és Léna rendezéssel el tudjon indulni rendezői pályafutása, hogy húsz évig együtt alkosson egy különleges tehetségű díszlettervezővel, Kentaurral, és feleségével Bartha Andrea jelmeztervezővel, és az is, hogy a Sátorban (a Vígszínház a renováláskor ideiglenesen színházként funkcionált a Nyugatiban), ahol jó néhány külföldi színházi szakember megfordult, egy szlovák dramaturg meghívja őt első külföldi rendezésére.

A Shakespeare-szakértőnek mondott színésznő külföldi rendezéseinek sora azóta gyarapodott, Eszenyi megfordult Szlovákiában, Prágában, Washingtonban, ő maga is hívott, hív külföldi rendezőket Magyarországra, számtalan színpadi -, TV- és filmszerep, önálló produkció és rendezés van mögötte.

Jordánnal egyetértenek: A titok ahhoz, hogy a szerencse megtalálja a tehetséges embert, hihetetlen szorgalom, bulldog-szerű alapállás, állandó fejlődni-akarás kell.

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Szerencsecsillagok - Színházszerda Eszenyi Enikővel és Jordán Tamással

Jordán magasan verte Eszenyit

Így működik a szerencse-faktor

megosztás Tóth Kata (Fotó: Vámos Ágota, Németh Károly)
2012. augusztus 02.