Vlahovics Edit-2013.03.13.

Csorna, sajnos most vonatból... - van ott, a 146-os táblánál, a semmi közepén egy házikó, benne egy néni.

Csodálatos almát, gyümölcsleveket árul, de amiért mindig megállok Nála, az mégsem csak ez...:) Inkább a Nefelejcsszemű Nagyim... Pár éve, mikor először mentem be hozzá, esett az eső, sár volt. A vásárolt csudákkal éppen beszálltam volna a kocsimba, mikor egy újsággal a kezében utánam szaladt, és rám parancsolt, hogy azonnal töröljem le a cipőm, mert saras, és elég, ha megcsúszik a lábam a pedálon, és máris ott a baj... - és már hajolt volna, hogy segítsen. Na, még csak azt kéne! Inkább engedelmesen nekiláttam. Cipőtalp-tisztogatás közben megesketett, hogy nem hallgatok hangosan zenét vezetés közben, mert az csak elvonja a figyelmem, főleg esőben...! :) Na, itt tört el nálam a mécses: Nagyi is mindig emiatt izgult... - és pont ezzel a szigorúságba ágyazott végtelen szeretettel... Általában sötétedésig van nyitva, próbálom úgy intézni, hogy addig Csornára érjek. Hogy lássam. :)

 

 

Előző bejegyzés:

Vlahovics Edit-2013.03.12.


2013. március 11.

Támogatók