Amikor megtalál valakit egy szerep

Sokan mondják, hogy jelenleg Te vagy a színház legfoglalkoztatottabb színésze. Te is így látod?

Én mindig azt éreztem, hogy nagyon odafigyelnek rám, most és korábban is. Figyelnek, hogy jó feladatokat kapjak, hogy megfelelően le legyek terhelve, de ugyanakkor bennem ez belső igény is, akkor érzem jól, és formában magamat, ha ez így van. Akkor érzek magamban egyfajta magabiztosságot, ha megkínálnak feladatokkal.

Az idei évad szereplehetőségei kedvezőbbek a korábbinál?

Másfajták. Van olyan szerepkör is, ami teljesen újszerű az eddigiekhez képest. Mert lássuk be, nekem azért szerencsém van. Kipróbálhattam magam a vígjátéktól, a zenés darabokon át, a komolyabb drámákig. Valószínűleg ez azért is van így, mert vidéki színházban dolgozunk, és nagyon sokszínű repertoárnak kell megfelelnünk. Tudott persze nekem újat hozni ez az évad, ha csak az Árad a gazságra gondolok, vagy a Vízkeresztre, ezekben a darabokban mind más oldalamat mutathattam meg.

Vízkereszt, vagy bánom is én (Jámbor Nándor- Orsino) / Mészáros Zsolt

Melyik szerepben érzed, érezted a legjobban magad?

Nem akarom elvenni a készülőben lévő előadásoktól a lehetőséget, ezért nem neveznék meg most egy konkrét előadást.  Nyilván van, ami már hozzám nőtt, egészen rövid idő alatt. Igyekszem a saját gondolataimat, érzésvilágomat, a fizikumomat alárendelni a szerepeknek. Mindig az éppen adott szerep az aktuális szerelem. Ha be kellene határolnom magamat, akkor a mostani évadban általában a különböző darabokban a hős és a gonosztevő között lavírozok szerintem. Azért is választottam hivatásomként a színészetet, mert ebben benne rejlik az a lehetőség, hogy sokféle ember lehessek. Ahogy dolgozom, a szerepeim belső magva mindig az én személyemben rejlik. Az összes szerep valahonnan belőlem indul ki, úgy húzom magamra, hogy ütköztetem a szerepet a saját személyiségemmel. Ennek az elegye eredményez egy harmadik személyiséget. Így élünk harmóniában, szimbiózisban.

Bokának lenni szimpatikus dolog. Egy egyenes vonalú szerep. A többi szereped ilyen szempontból nem ennyire egyértelmű. Hogy lehet ezt az egyensúlyt megteremteni más darabokban is?

Ha például mesebeli gonoszt játszom, akkor nagyon elrajzoltan. Ha nincs meglepetés a figurában, ha első perctől tudod, hogy ez egy gonosztevő, és nem próbálod meg árnyalni, akkor az egy unalmas fekete-fehér figura lesz, egy unalmas szerep. Nincs saját igazsága, elintézzük azzal, hogy ő gonosztevő. A hős esetében, ha a motivációit vizsgáljuk egy színdarabban, akkor az egy egyenesebb vonal. A gonosznál viszont ezek elmennek egészen szélsőséges utakba, irányokba is. Nem feladatom a szerepeket így skatulyázni. Van egy szerep, egy ember, és én megpróbálok mögé állni. Megpróbálom elsajátítani az észjárását, a gesztusait, a gondolkodásmódját. Biztos van olyan szerep is, amit megvalósítani kevésbé sikerült, de olyan, amit kudarcként éltem volna meg, olyan hála istennek nem volt. Gyakorlatilag minden szerepben jól éreztem magam, pont abban látom ennek a lényegét, hogy sokat játszom. Ki tudok ugrani az egyik szerepből, át a másikba, izgalmas ritmust ad az életemnek. Jó dolog az is, ha repertoárt játszunk. Egy héten négy előadás van, a hétvégén pedig jön A Pál utcai fiúk, az más élményt hoz, más közönséget, feltöltődést jelent, más visszacsatolásokat.

A Pál utcai fiúk (Szabó Robert Endre-Janó és Jámbor Nándor-Boka) / Mészáros Zsolt

Előtted van még az Antigoné, Candide, Sirály …

Lesz a Sirályban is egy kisebb szerepem, de a forgatás azt még felülírhatja. A Candide is izgalmas lesz, másfajta világú előadás készül, ilyen még nem is volt a színházban. Nagy kihívás lesz elsősorban a nyelvezete miatt. Másfajta színjátszást igényel, más lesz a komplexitása.  A Vízkereszt is ilyen volt. Az én szerepem nem volt annyira mozgásos, én egy másik perspektíva lettem, ez rendezői koncepció volt az én figurámmal kapcsolatban. Valójában nekem nem a mozgásszínházi kvalitásaim, vagy a táncos képességek az erősségeim. Prózai, lírikus szerep az enyém, ezt emeltük ki, ezt erősítettük. Az Antigoné-próba előtt meg persze eszembe ötlött, hogy ez egy teljesen más közeg, a közönség, a suliszínház.

Egy ennyire foglalkoztatott színésznek miért fontos, hogy abba is benne legyen?

Ezt nem élem meg tehernek. Többször voltunk iskolákban, az nekem is élmény, hogy meghatja az iskolásokat az, amit látnak, megmozdít bennük valamit. Hiszem azt, hogy nemcsak a foglalkozás erejéig, hanem akár az azt követő szünetben is. Otthon el tudják mesélni, hogy nem színházban voltak, hanem hozzájuk ment a színház. Lehet, hogy egy szabad péntek estére nem feltétlenül ezt a programot tartják a legjobbnak, de a kikapcsolódás mégis számukra az együtt töltött idő. Fontos, az is, hogy végül eltaláljanak a színházba. Nagyon jó csapatként dolgozunk egyébként a darabban együtt. Elvileg rendező nélkül, de például Némedi Árpi kollégámnak nagyon jó meglátásai vannak, az ő személye emelkedett ki elsősorban. Ő a külső szem, aki az összes jelenetre rálát. Ez természetesen, organikusan alakult ki. A sértődékenység nem jó tulajdonság, ha valaki ilyen, az nem fog jól közlekedni a színházi közegben. Mindig tovább kell haladni, keresni a konszenzust.

A Pál utcai fiúk (Jámbor Nándor-Boka)

Kisebbfajta szenzációt keltett, hogy filmsorozat készül Brenner Jánosról, és Te játszod benne a főszerepet.

Itt a színházban castingoltak, a rendező, és a stáb. Épphogy visszaértem, Budapestről a castingra, mert rossz vonatra ültem fel. Befutott a vonat Szombathelyre, én is úgy futottam be, utolsóként. Volt egy beszélgetés, és rá egy kis időre felhívtak, hogy engem ért a megtiszteltetés, engem választottak. Egykörös válogatás volt, eleve ezt a szerepet szánták nekem. Bár istenhívő ember vagyok, de nem igazán templomba járó. Úgyhogy nekem ez már egy felkészülési időszak, megpróbálok közel kerülni a katolikus szokásokhoz. Másrészt egy érdekes kérdéskört is megnyit az emberben egy ilyen feladat. Mi ezzel nekem a feladatom, miért talált meg ez a szerep, miért pont engem? Ráadásul nem játszottam még hasonló szerepet. De nem is ebben rejlik a feladat különlegessége, hiszen egy pap is ember! Brenner János személyisége, és élete mélyebb gondolkodásra okot adó történet. Előtte nem igazán ismertem ezt a történetet, de rám is óriási hatást gyakorolt. Azért remélem azt, hogy ha rám ilyen hatással volt, akkor majd másokra is az lesz.

Árad a gazság (portrék) / Mészáros Zsolt

Mikor kezdődik a forgatás?

Hét-nyolc részesre tervezik. Február végén kezdjük forgatni, Rábakethelyen, Gotthárdon, Szombathelyen, Máriaújfaluban. A forgatókönyvön már párszor átrágtam magam, már tanulom a szöveget. A szerepeket szombathelyi és zalaegerszegi színészek alakítják, az nagyszerű dolog, hogy vidéki színészek filmezési lehetőséghez jutnak, mert ez amúgy nem könnyű, és ritkán adódik. A forgatás nagyjából májusig, tavasz végéig tart, és a sorozat decemberben kerül a tévébe. Érthetően ez a forgatás nagy hangsúlyt most kap az életemben, de emellett gőzerővel készülök a Candide-re, vagyis nagyon sűrű lesz ez a pár hónap.

A várossal, Szombathellyel milyen a kapcsolatod?

Én orosházi vagyok, Szentesre jártam iskolába, onnan mentem Kaposvárra, és úgy jöttem Szombathelyre. Először a karneválszínházon voltam itt. Szombathely szerintem nyáron a legszebb a sok kiülős hellyel, mediterrán jellegű, de a táj is gyönyörű, elsőre beleszerettem. Visszamentem az egyetemre, de tudtam, hogy ha valahova, akkor ide szívesen jönnék. És ez megadatott, mert Jordán Tamás ötünket szerződtetett az osztályból. Összenőttünk. A városnak nincs olyan zuga, amit ne ismernék. Sokan rám köszönnek, elbeszélgetünk. A szerelmem Vépen lakik. Felvették az SZFE-re, most elsőéves. Szóval belaktam Szombathelyt.