A Pál utcától az Aréna utcáig

Mindig izgalmas, mindig érdekes, mindig újszerű, mindig élményközpontú, amit ilyenkor bemutat. A helyszín ezúttal annyira nem volt különleges, mint például mondjuk egy cirkuszi manézs, hiszen az órát a gimnázium laborjában tartotta meg, az apropó azonban igen. A 10.B osztály néhány nappal korábban megnézte a Weöres Sándor Színházban A Pál utcai fiúkat, s ezúttal Orosz Róbertet, aki a darabban Rácz tanár urat alakítja, hívták meg vendégnek, hogy a bemutatók, kísérletek során kommentálja, egészítse ki a látottakat.

Az óra során különféle tantárgyakat, különféle témákat vettek célkeresztbe a diákok, tanáraik és Rácz tanár úr segítségével, amelyek valamilyen módon mind szerepelnek a darabban, vagy éppen az eredeti Molnár Ferenc regényben. Először természetesen az irodalom került terítékre Szentgyörgyváriné Kovács Éva tolmácsolásában, a regény hátterét, az író személyét, a helyszíneket vette végig a diákokkal játékos formában. Rácz tanár úr pedig a regény eredeti helyszíneinek végiglátogatását ajánlotta újdonsült diákjai figyelmébe. A regény, és a darab szereplőinek névéhez táruló asszociációk is érdekes szempontokat vetettek fel, mire gondolunk, ha kimondjuk például Geréb, vagy csupa nagy betűvel, Nemecsek nevét. A darabban szereplő dalokból is gyakran hangzott el idézet, árnyalva és megmutatva a musical regénytől való különbözőségeit.

A kérdésre, hogy Orosz Róbert szeret-e ifjú közönség előtt játszani, a színész egy Weöres anekdotával válaszolt, miszerint amikor megkérdezték az amúgy gyerekverseket is jegyző költőt, hogy szereti-e a gyerekeket, ő azt válaszolta: „Jaj, nagyon! Nem.” Abban maradtunk, hogy az ifjúsági előadások egészen más hangulatúak, mintha felnőtt közönség ül a nézőtéren.

Ezt követte a klasszikus lángfestési kísérlet, s amíg erre a tanárnők előkészültek gyorsan négy csapat alakult, természetesen Pál utcaik, Vörösingesek, Szív és Aréna utcaiak néven, akik egymással versengtek egy keresztrejtvény kínálta kérdések megoldásával. A lángfestést minden csoport maga hajtotta végre. Nagy megnyugvásunkra, sikerrel, Kovacsics Bernadett tanárnő irányításával.  

Kiderült egy kérdésre az is, hogy az előadáson Rácz tanár úr néha fizika, néha kémia órát említ, ez van a szövegkönyvben, de valójában természetrajz órán vesznek részt a Pál utcai fiúk. A matematika órán, a darabban viszont a Csónakosnak feltett, lottószelvényekhez kapcsolódó, valószínűség számítási példa megadott megoldása teljesen téves, a helyes képletet a tanárnő fel is írta a táblára. Szó esett a papírból készült naplóról, amit a jelenlévő diákok koruk alapján nem ismerhetnek, nekik a Kréta program jutott, és annak izgalmáról is, amikor régen a tanárok valahol felütötték a naplót, véletlenszerűen kiválasztva a felelőket. Megtudtunk fontos információkat a gittről, amely az olaj és a firniszalapú ragasztók körébe tartozik, s nedvesen kell ugyan tartani, gyúrni folyamatosan, de nem a legjobb ötlet rágni, mert mérgező anyagokat is tartalmaz. Beszélgettünk még a verkliről, ami csak a regényben kap hangsúlyos szerepet, szó lett volna még a pálmaház kapcsán egy kis botanikáról, hangtanról, és a barikádok színpadi mozgatása kapcsán a súrlódásról, de ezekre már nem igazán maradt idő, hiszen megszólat az óra végét jelző csengő. Azért még néhány szó esett Rácz tanár úr, azaz Orosz Róbert fiáról, Orosz Mártonról is, hogy hogyan viseli a szerepléssel járó népszerűséget.

Az óra véget ért, az élmény minden bizonnyal megmaradt, s nemcsak a színházi előadásé, de ezé a különleges óráé is, amely időnként Rácz / Orosz tanár úrnak is tudott meglepetést okozni. Lásd például: matematika.