Kern András: Minden este minden újrakezdődik
A Valódi hamisítvány jó pár éve fut különböző színpadokon. Ennyi év után, ilyen szoros színészi, emberi kapcsolatot figyelembe véve, ami Önt a darab másik szereplőjéhez, Hernádi Judithoz fűzi, mennyire jelent kihívást az előadás? Mennyi a rutin, mennyi a folyamatos megújulás?
Hát ez elég bonyolult, mert van benne mindkettőből. Van benne rutin is persze, nincs ezen mit szégyellni, hiszen ennyi idő alatt sok minden begyakorlódik, nem kell például annyira figyelni a szövegre. Ez egy kétszemélyes darab, egy és háromnegyed óráig tart, rengeteget kell beszélni benne. Nekem ráadásul a szerepem szerint még képzőművészeti szakszöveget is elő kell adnom gyakran, a hétköznapi, természetese beszéd, szövegek mellett. Mindez fárasztó és igen, megterhelő is tud lenni, viszont pontosan ezen könnyít az előbb említett begyakorlottság.
Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy Maude szerepe hálásabb szerep, mint Lionelé, azaz az Öné.
Igen, mert Maude-ról több emberi dolog derül ki az előadás folyamán, mint Lionelről, vagy éppenséggel mélyebben beszél azokról a tulajdonságairól, amelyek nagyon emberiek, és közel hozzák az alakot a nézőkhöz. Vagyis kicsit hálásabb, igen, nem sokkal, mert Sachs nagyon ügyes szerző, a darab pedig nagyon jó darab.
Az Ön szerepe hűvösebb, távolságtartóbb, kevésbé impulzívnak tűnik a néző számára. Lesznek majd olyan pillanatok az amikor Lionel kilép ebből a magára erőltetett szerepből?
Lesz, persze. Lionel valójában egy érdekes, képzőművészettel foglalkozó pasas, aki a művészettörténettel kapcsolatos tudását használja fel ahhoz, hogy megállapítsa egy kép valódi-e, vagy sem. Őt küldi ki egy bizonyos alapítvány, hogy szakértőként Maude ügyében véleményt mondjon, döntést hozzon. Ez az egész nagyon szakmainak tűnik, de aztán később a történések eltávolodnak ettől, nem is eltávolodnak, elmennek egy kicsit más, személyesebb irányba. Ugyanis nemcsak a Maude által talált Pollock-képről van szó valójában, hanem erről a két emberről, az összes olyan tulajdonságaikról, amelyek kifejezetten emberiek, és ettől közel kerülnek egymáshoz. Mondhatjuk azt is, hogy a férfi talán egy kicsit beleszeret a nőbe, aki egészen más alkat, mint ő. Az elején úgy tűnik, hogy egyáltalán nem fognak szót érteni egymással, de aztán mégiscsak igen, és ennek a folyamatnak során derül ki az is, hogy ezek az emberi tulajdonságok olyanok, amelyek nagyon vonzóak egy színész számára, és ezeket jó eljátszani.
Jó pár előadáson túl vannak. A kezdetekhez képest változott, egyáltalán tud változni az előadás, különösen, amikor két egészen karakteres és nagyszerű színész játszik a színpadon? Mi az, ami másként jelenítődik meg a sokadik alkalommal?
Sok minden. Az alapok nem, hiszen ugyanazt a helyzetet játsszuk, ugyanazt a szöveget mondjuk, ugyanazt a darabot adjuk elő, ugyanazokkal az érzelmekkel, amivel előzetesen megbeszéltük, bepróbáltuk, ahogy kialakult. De azért attól színház a színház, hogy mindig, minden este újra kezdődik, és attól függően, hogy milyen kedvünk van, milyen állapotban vagyunk, milyen meleg van, milyen a páratartalom, mennyi néző van, milyen értőek a nézők, ezek mind befolyásolják az aznapi előadást. De a változások spontának, és nem előre megbeszéltek.
Improvizálnak is néha?
Az érzelmek tekintetében néha igen, a szöveg tekintetében nem. Nem mondunk mást, mint ami eredetileg is a darabban szerepel.
A darabban sok a poén, a feladott „magaslabda”, a látszólagos kikacsintás. Ilyenkor sem?
Nem, egyáltalán nem.
Amíg tart a karneválszínházi előadás sorozat addig Ön itt lesz a városban?
Nagyrészt igen, de eredetileg Balatonszepezdről megyek Szombathelyre, mert nyaralunk előtte, meg utána is még egy kicsit, és akkor elképzelhető, hogy néha visszamegyek. De ezt még nem tudom pontosan, attól is függ nyilván, hogy milyen idő lesz, hiszen esőnapok is vannak, s van olyan, ha esik az eső, akkor másnap kétszer kell eljátszani az előadást.
Egyébként mennyire volt leterhelve a nyáron feladatokkal?
Hát nyaraltam volna többet is, fárasztó évadon vagyok túl, mert épp, hogy végetért a covid az évad közepén, egy csomó előadást be kellett pótolni, újrapróbálni, helyettesíteni, beugrani. Folyton egyeztetni, hogy ki beteg, ki nem beteg, streamelések felvétele, szóval jó sok dolog volt. Szívesen rápihentem volna nyáron úgy, mint egy iskolás a nyári szünetben, de ez nem egészen így alakult. Ezzel a darabbal, meg két-három másik előadással sok meghívást kaptunk különböző szabadtéri színházakba, és akkor időnként mindig volt három-négy-hat nap nyaralnivaló, utána meg jött három-négy-hat nap dolgoznivaló.
Új filmben láthatjuk a közeljövőben?
Nem, nincs ilyen terv, vagy pontosabban nem tudok egyelőre róla.
Nagy kár, de legalább Szombathelyen hamarosan láthatjuk fellépni. Köszönjük a beszélgetést!