Bajomi Nagy György-2012.09.27.
Profi, hiszen ez már a harmadik remekmű, amivel megajándékozom ezt a gyarló emberiséget. Ez a sorsom: mindig csak adni, adni, és sohasem kérni. A vasutasságomról majd talán máskor, most inkább a harmadik foglalkozásomról, a riporterségről. Ma a Színházszerda vendége Kálmánchelyi Zoli volt, akit interjúvolhattam. Fekete Lindával, a párjával összeszövetkeztünk, és Linda készített nekem egy tizenöt kérdésből álló kérdéscsokrot, hogy pl. Lindának mi volt a jele az oviban, milyen parfümöt használ, milyen fülbevaló van most rajta. Zoli meglepően jól szerepelt, nagyon sok jó választ adott. Kiderült, hogy igazi lovag, na. A közönség nevetgélt, jó volt a hangulat. Azt gondoltam, jó irányba megyünk: a könnyű siker jó barátom, megint eljött, és ott ül a nézőtéren. Ám ekkor, - szeretném azt hinni, hogy fantasztikus kérdéseim hatására -, de nem hirtelen, megváltozott a laza beszélgetés, és átment egy őszinte, mély, filozofikus önvallomásba. Teljesen kinyílt Zoli, és hihetetlenül érdekes lett az egész. Nem tudom jobban jellemezni, mint azzal, hogy, amikor ránéztem az órára, azt hittem kb. harminc perc telhetett el, de három perc híján már egy óra. Tudod mit, Zoli: ma nagy király voltál.
Előző bejegyzés: