Bálint Éva-2013.02.08.

Utoljára köszöntök mindenkit! Azt hiszem, szinte mindegyik írásomban valami kapcsán írtam arról, hogy milyen szerencsésnek érzem magam. Nos, ezt most sem gondolom másképp.

 

Akinek két ilyen csodálatos gyermeke, és egy olyan férje van, mint nekem, csak hálás lehet a Sorsnak. Ráadásul Tibke főzni, sütni és mosogatni is szeret! Például nagyon finom húslevest, vagy kocsonyát tud készíteni, de a szilváslepény receptjét is Tőle tanultam. Sajnos mindkettőnk gyenge pontja a portörlés. :)
Ma nem gondolkodtam különösebben, hogy mit fogok írni, és azon veszem észre magam, hogy folyamatosan a családommal kapcsolatos dolgokról beszélek. Talán azért, mert nekem fontossági sorrendben ez áll az első helyen. Mindig azt szoktam mondani: ha én úgy tudnám nevelni a gyerekeimet, ahogy minket a nővéremmel a szüleim neveltek, én lennék a világ legboldogabb anyukája. Pedig nem tudtak drága kirándulásokra befizetni, luxusajándékokra sem tellett a pénztárcájukból, csupán az a szeretet, amivel körülvettek minket, elég volt ahhoz, hogy boldog gyermekkorunk legyen.
Még talán annyit, hogy úgy érzem, a szerencse akkor is mellénk szegődött, amikor a párommal Szombathelyre költöztünk. Hiszen egy sokra hivatott társulatnak vagyunk a tagjai, szeretünk itt élni, és talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy sokan a szívükbe zártak minket. Ebben a városban kötöttünk házasságot, itt születtek a gyerekeink, azaz minden arra ösztönöz minket, hogy minél mélyebbre eresszük az itteni gyökereinket. Már csak egy jó kis saját ingatlanra lenne szükség, aminek a lehetőségét erősen korlátozza a magunkfajta színészpár rendelkezésére álló pénzügyi keret. Most éppen felcsillant egy kis remény, három napon belül eldől, hogy révbe jutunk-e. Mert minden az anyagiakon múlik, sajnos. Kérem, szorítsanak nekünk. :)
Búcsúzóul köszönöm, hogy figyelemmel kísérték a bejegyzéseimet.
Hosszú, boldog, egészséges életet kívánok mindannyiuknak! :)

 

 

 

Előző bejegyzés:

Bálint Éva-2013.02.07.


2013. február 08.

Támogatók