Karneválszínház: Nem fizetek!

De Filippo „nápolyi komédiái” a kispolgárokról szólnak. Nagy sikere annak tulajdonítható, hogy a színházi közönség közvetlen élményeit adja vissza, megannyi utalással a nápolyi élet apró jellemzőire.

Eduardo De Filippo: Nem fizetek!

(Szünet nélkül - 90 perc)

Fordította: Török Tamara

(1940)

"Nem fizetek!" című vígjátékában Ferdinando Quagliuolo magának követeli a munkatársa, Mario Bertolini lottónyereményét, hiszen Mario az ő apjától tudta meg – álmában – a nyertes számokat. Ferdinando azt hiszi, hogy az apja csak tévedésből jelent meg Mario-nak: tulajdonképpen neki szánta az információt, csak eltévesztette a házszámot. Ellopja a nyertes szelvényt, egy ügyvédtől és egy plébánostól kér segítséget az igaza védelmében...

A darabot De Filippo 1940-ben mutatta be, Rómában. Ferdinando Quagliuolo szerepét maga Eduardo, Mario Bertolini szerepét pedig az öccse, Peppino játszotta.

Mario B. Mignone a Nem fizetek! (Non ti pago) című darabról:

"A lottó a nápolyiak olyan szenvedélye, amely alól senki sem tudja kivonni magát, folyton a számok miatt aggódnak, azokat tanulmányozzák és várják – mint valami varázslatot. Eduardo De Filippo különös figyelmet fordít a helyzet morális és intellektuális vonzataira. A szerző nemcsak a tudatlanságot és a babonás hiedelmeket gúnyolja ki, hanem a papokat is, akik támogatják ezt a – számukra mindenképpen jövedelmező – szenvedélyt.

Az egyetlen valóság a hiedelmek valósága. A babona nem vallásos hit, nem istenhit, hanem az az állapot, amikor különös, misztikus jelentőséget tulajdonítunk az életünk teljesen hétköznapi mozzanatainak. Az emberek valami személytelen, bizarr, rosszindulatú hatalomtól félnek – ez lesz a hétköznapi valóság legmeghatározóbb eleme. Úgy érzik, hogy a szerencsétlenségeik ennek az irracionális világnak a megnyilvánulásai. A nézők szemében természetesen komikusak ezek a szerencsétlenségek. És ha a nézők úgy érzik, hogy a saját életük tükrét látják a színpadon, akkor a szerző nemcsak a „maszkot”, hanem az „ellen-maszkot” is képes volt megteremteni, azaz pirandellói, „humorisztikus” helyzetet hozott létre, amely egyszerre fájdalmas és vidám, és szinte láthatatlan vonal választja el egymástól a kettőt. De Pirandello hatása csak nagyon közvetetten van jelen a De Filippo-darabokban, sosem „hatol mélyre”, nem érinti a darabok lényegét.

Don Ferdinando próbatételei egyre szürreálisabbak, egyre abszurdabbak, de ez egyáltalán nem gátolja a nézőt abban, hogy tökéletesen bele tudja élni magát a történetbe. Eduardónak kivételes érzéke van a komikumhoz, a komikus hatás kiváltásához.

Gyorsan váltakoznak a jelenetek, és kikezdhetetlen logika szerint követik egymást – ennek ritmusát a fantázia és a valóság egymásra hatása szabja meg. Az életteli-életszerű beszélt nyelv és a remek dialógusok is mind hozzájárulnak ahhoz, hogy remekműnek érezzük a Nem fizetek!-et. Eduardo itt visszatér a dialektális színház hagyományához, a commedia dell’arte ritmusához. Játékosság és szinte szatirikus hangvétel jellemzi a darabot; nevetünk a komédián, de a mélyben rejlő emberi indítékok nagyon is komolyak és egyáltalán nem nevetségesek.

A szerző mélyen elítéli a babonaságot és a papságot – innen a Frungillo-fivérek és Don Ferdinando jelenetének szarkasztikus hangvétele, majd ugyanez a hangvétel tér vissza a második felvonás közepén is, Don Raffaele atya és Don Ferdinando beszélgetésében: az egyik arra kíváncsi, mi történik a halál után, lehetséges-e, hogy valóban tévedett a halott papa, amikor nem neki mondta meg a nyerőszámokat, a másik egyszerűen rejtélynek nevezi a történteket, mert a babonaságból neki csak haszna származik.

Az az irónia és düh, amely annyira jellemző arra, ahogy De Filippo a kispolgárok élethelyzeteit látja és ábrázolja, Eduardo későbbi darabjaiban jelenik meg igazán éretten. A főhős itt is a helyzet és az őt körülvevő világ áldozatának érzi magát, de az, ahogy megvédi magát, az, amilyen megoldást talál az egyszerre reális és nem reális helyzetben, az érett darabok technikáját vetíti előre, amellyel főként az Ezek a kísértetek!-ben (1946) és a Nagy varázslatban (1948) találkozunk majd."

 

Szereplők:

Ferdinando Quagliuolo/Mertz Tibor
Concetta, a felesége/Nagy Cili
Stella, a lányuk/Gonda Kata
Aglietiello, mindenes Quagliuolóéknál/Jámbor Nándor
Margherita, szobalány/Sodró Eliza
Mario Bertolini/Balogh János
Erminia, a nagynénje/Németh Judit
Vittorio Frungillo/Horváth Ákos
Luigi Frungillo/Endrődy Krisztián
Carmela/Alberti Zsófi
Don Raffaele Console, pap/Jordán Tamás
Lorenzo Strumillo, ügyvéd/Kálmánchelyi Zoltán


Díszlet - és jelmeztervező: Takács Lilla
Kellékes: Móri Csaba
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Rendezőasszisztens: Balogh Lívia
Rendező: Réthly Attila

 

Bemutató: 2016. augusztus 19. 18 óra (esőnap: augusztus 20. 15 óra)

Az előadások időpontjai:

Augusztus 20. 18 óra (esőnap: augusztus 21. 15 óra)
Augusztus 21. 18 óra (esőnap: augusztus 23. 15 óra)
Augusztus 23. 18 óra (esőnap: augusztus 24. 15 óra)
Augusztus 24. 18 óra (esőnap: augusztus 25. 15 óra)
Augusztus 25. 18 óra (esőnap: augusztus 26. 11 óra)
Augusztus 26. 16.30 óra (esőnap: augusztus 27. 11 óra)
Augusztus 27. 16.30 óra (esőnap: augusztus 28. 11 óra)

 

Jegyár: 3.500 Ft

Szent Márton-kártya kedvezménye igénybe vehető!

 

Vonatkozó cikk:

Ha az időjárás közbeszól…

Támogatók