Két pasi meg egy gondolatpihe
Éppen a fényeket próbálták a kisteremben, mikor egy rövid beszélgetésre invitáltuk őket. Gyorsan el is kaptunk néhány pihét, és el sem engedtük mostanáig.
Honnan az ötlet, na meg a merészség erre a nem is oly mindennapi vállalkozásra?
Szilárd: Az Atlantisz színházban csináltam ilyen mozgásos dolgokat, és a Zoli is pantomimezett. Most ezeket a dolgainkat próbáljuk elővenni, összegyúrni. Nem tudjuk a pontos meghatározását, mert egyfajta stand up ugyan, de színházasabb köntösbe bújtatva.
Valahol onnan kezdődött, hogy a gálára csináltunk egy tíz perces összeállítást, melyben szó nem hangzik el, csak a testünket használjuk, és Zoli az énekhangját. Azzal kísérletezünk, hogy milyen az, mikor jobban a néző fantáziájára támaszkodunk. Játszunk a testünkkel és a hangunkkal, mint a kisgyerek, és magunkkal rántjuk a nézőt… reményeink szerint. Ennek folytatásaként azt találtuk ki, hogy az előadások előtt, mikor a néző ideér, de a függöny még nem gördül fel, egy 15-20 perces előadással szórakoztatjuk őket, amolyan étvágycsinálónak. Ha a moziban van előzetes, a színházban miért ne lehetne? Ennek sikerén felbuzdulva aztán elterveztük, egy egész estés bemutatót szervezünk. Ez alatt a 60- 70 perc alatt lehet bármi, egy dolog köti össze őket a színház.
Mennyire kapható vajon erre a szombathelyi közönség?
Zoli: Ez egy borzasztó erős kísérlet, és bátorság a vezetőség részéről, hogy engedi és lehetőséget ad rá. A szombathelyi közönségnek eddig nem volt, vagy csak nagyon kis mértékben, ilyen szabadabb gondolkodású színháza. Pozitívak a visszajelzések, de majd kialakítjuk együtt a közönséggel, hogy erre hetente vagy háromhavonta lesznek kaphatóak-e.
El tudjátok képzelni, hogy esetleg kivigyétek a színház falain kívülre az előadást?
Szilárd: Igen, sok olyan része van ennek az előadásnak, amit bárhol el lehet játszani. Tervbe van véve, hogy ha lehetőség és energia adódik rá, az iskolásokkal úgy szerettessük meg a tananyagot, hogy más oldalról közelítünk feléjük, tehát nem a szavak oldaláról. Természetesen az esténken is hangzanak el versek, monológok, csak nem a hagyományos oldalról fogjuk meg őket, hanem mindig megbolondítjuk kicsit.
Zoli: Törekszünk a humorra, reméljük sikerül is. Már csak azért is, mert könnyebben befogadja az ember, így van programozva. De hogy mennyire komolyan gondoljuk, hogy kivigyük a színház falai közül, bizonyítja a különleges módon elhangzott Wellsi bárdok is.
És mi lesz még?
Szilárd: Kicsit ilyen kulisszák mögötti titkokat is megpróbálunk elmesélni a nézőknek, megmutatni, hogy mi minden van a színészi eszköztárban. Egy kis zene, egy kis tánc, és játék a nézővel és magunkkal.
Zoli: És lesznek színészparódiák. Múltkor 14 hangon szólaltam meg. Lehet, hogy nem lehet majd mindet felismerni, de ez legyen az én művészi szabadságom…
Egy igazi színes estét szeretnénk, pantomimmel, hangutánzással, a pantomim hangutánzásával. Minden olyan után kutatunk, ami formai követelmények miatt nem tud bekerülni egy bérletes előadásba.
A repertoárba való bekerülés tulajdonképpen még most is zajlik. Ez a műfaj sajátossága, de szeretném is, hogy egy kicsit képlékeny maradjon. Ez hihetetlen élő dolog, állandóan változik, formálódik.
Innen a szösszenet a címben?
Zoli: Nyugodtan elmondhatjuk, ez a Kovács Nóri ötlete volt. Olyan címet akartunk, ami jellegzetes, de azzal hogy nem a szó szoros értelmében, de nem mond semmit, viszont sok minden bele is fér.
Szilárd: Mi az, hogy szösszenet? Erről a darabban is elmélkedünk majd. Mi lehet? Gondolat? Porcica? Pihe? Habkönnyű kis este? Reméljük.
Vonatkozó cikk: