Levél egy nézőbarátomhoz

Olyan műsortervet készítettünk, hogy a szezon végén azt érezd: nem bántad meg, hogy elkötelezetten mellénk álltál. Odaadó hűséged, anyagi áldozattal járó kiállásod mellettünk érdemessé tett arra, hogy megosszam Veled a műsorkészítés szerteágazó nehézségeit.

Természetesen elsősorban olyan előadásokat szeretnénk létrehozni, amelyek elnyerik a tetszésedet. De nem tudjuk, hogy éppen a napi gondoktól meggyötörten ülsz-e be az előadásra, és téged felhőtlenül szórakoztatni kell, vagy ellenkezőleg: a szürke hétköznapok sorát felváltó elgondolkodtató, esetleg katarzist kiváltó élményre vágysz. Nagyon sokféle vagy, nagyon sokrétű elvárásokkal. Nem lehet egyszerre mindegyiknek eleget tenni. Például A félkegyelműről sokan azt mondtátok, hogy elviselhetetlenül unalmas és hosszú, de legalább annyian mondtátok azt is, hogy ez volt egyik legjelentősebb színházi élményetek. Mellesleg ez a nagyon megosztónak bizonyult előadást meghívták a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, ami nagy szakmai elismerés. A Kézről kézre című fergeteges bohózatról azt mondtátok, hogy ilyen jól régen szórakoztatok, de azt is hallottam, hogy ebben nem volt semmi, ami színházban nélkülözhetetlen; nem volt az élet problémáival foglalkozó felelősségteljes kérdésfelvetés. Ti, bérletesek nagyon különböztök egymástól. Te nézőként nem válogathatsz a különböző stílusban játszó színházak között, mint ahogy azt a budapestiek tehetik. Kénytelen vagy beérni a miénkkel. De ennek a kényszernek talán azért lehet viszonylag könnyen eleget tenni, mert szeretnivaló, tehetséges színházunk van nekünk, vagyis Neked. A vidéki színházak sorában nincs sehol ilyen rangos rendezői gárda – és a társulat is bátran összehasonlítható a többiekével. Hidd el, legfőbb feladatunk, hogy a lehető legjobban érezd magad, akarj minél többet velünk lenni.

Egy kép lebeg a szemem előtt; matematikát tanítok a jelen lévő seregnyi nebulónak. Van, aki még csak a kétjegyű számok összeszorzásánál tart. Sokan már képesek kétismeretlenes egyenleteket megoldani, ismét mások a differenciálegyenletekkel szeretnének elbánni. Ha már ilyen vegyes felkészültséggel rendelkezők vannak jelen, mit tanítsak? Ha a kétismeretlenes egyenletek megoldásának szépségét bizonygatom, akkor a csak a szorzás fogalmát ismerők úgy érzik, hogy ki vannak rekesztve, ellenben a differenciál barátai nagy csalódással menet közben elhagyják a termet. Tehetek akármit, lesz, aki elégedetlenséget érez.

Így van ez a színházi bérletes műsortervvel is. Szombathely polgárainak döntő többsége most tanulja a színházat, de vannak, akik már szinte professzorok. Nekünk mindenkihez szólni kell.

Most a fentiekre támaszkodva a legfontosabb gondolatok következnek. A bérletvásárlásod nem csak arról, sőt alapvetően nem arról szól, hogy az őszi szezonban öt alkalommal remek estét szerzünk Neked. Lehet, hogy a „szorzást” unni fogod, de találsz majd olyan előadást is, amely tetszeni fog neked. Viszont a „szorzás” estéjén arra kell gondolnod, hogy sokan éppen akkor kezdik meg a felzárkózást. Előbb-utóbb megunják az alapműveleteket és egyenletekre vágynak. Segíts bevárni, felzárkóztatni őket. És fordítva: ha most még „lövésed” sincs a differenciálhoz, gondolj arra, hogy nem kell sok idő, és vágyni fogsz a „differenciálszámításra”.

A szombathelyi Weöres Sándor Színháznak missziós feladata, hogy mindenkihez szóljon. Ehhez kompromisszumok kellenek. Az a dolgunk, hogy működésünkkel színesebbé, érdekesebbé tegyük az itt élők életét – hogy nekünk is köszönhetően növekedjen Szombathely megtartó ereje. Nagy energiákat mozgósít a város, hogy ipara, és ennek köszönhetően értékes munkahelyei legyenek.

A szombathelyi munkára vállalkozót meg kell kínálni sok mindennel, hogy gyökeret verjen itt, megszeresse a szombathelyi létet.

Végső következtetésként azt javaslom, hogy ha néha egy-egy előadás nem tetszik neked (bár a művészi színvonalában remélhetőleg nem találsz kivetnivalót), akkor azt az pénzt, amit erre a bérletbe foglaltan feláldoztál, ne tekintsd kidobott összegnek, hanem szponzori támogatásnak, amely azt a célt szolgálja, hogy színházunk financiális nehézségek nélkül művelhesse egyre magasabb szinten szórakoztatva tanító munkáját.

Petőfivel fejezem be. Levél egy színészbarátomhoz című versében így ír:

„Pártolj, közönség, és majd haladunk, / Mond a színész: és az meg így felel: / Haladjatok, majd aztán pártolunk; / És végre mind a kettő elmarad (...) / Az isten adja, hogy minél előbb / Akképpen álljon színművészetünk, / Amint valóban kéne állnia.”

Jordán Tamás