"Tetszik."

A tömören megfogalmazott "tetszik" persze tovább árnyalható. Például úgy, hogy "kiváló színészek, nagyszerű társulat, változatos repertoár". Vagy úgy, hogy "megszerettük, hozzászoktunk, hiányozna, ha nem jutnánk el". És úgy, hogy "általában élvezem az egy húron pendülést". Az pedig talán a legnagyobb dicséret, hogy a kétkedőket is sikerült megnyerni: "2007-2008 folyamán azok közé tartoztam, akik kétkedve fogadták az állandó szombathelyi színház létrejöttét és annak szükségességét. Az első előadás, amit láttam, az Anconai szerelmesek volt, majd A kis Lord következett. Azóta bérletem van. Száznyolcvan fokot fordultam. Jordán Tamás és a társulat kilóra megvett engem. Köszönet és hála érte!"

Az Anconai szerelmesek és A kis Lord egy lapon említése azért különösen fontos, mert bár sokan örülnek a repertoár sokszínűségének, akadnak olyan nézők is, akik a "mindennapok küzdelmei" után kizárólag felhőtlen szórakozásra vágynak a színházban. Ők azok, akik előnyben részesítik könnyed, zenés produkciókat, és nem szívesen szembesülnek a mélyebb, nehezebben emészthető problémákkal. Vannak aztán, akik keresik, és meg is találják a közös nevezőt: "Szeretem a szórakoztatóan elgondolkodtató előadásokat, mint pl. a Szigorúan ellenőrzött vonatok."

A színházban mindig a színész látszik a legjobban, de egy-egy előadás létrehozása komoly csapatmunka eredménye. Jó megtapasztalni, hogy a közönség is számol ezzel: "Az előadásokon minden művész a maximumot nyújtja. A műszak munkájában egyetlen előadáson sem tapasztaltam hiányosságot. Elismerés illeti a munkájukat. Kár, hogy a mutatós épület egy mellékutcában bújik meg.(...)"

Most legyen az a biztató zárszó, hogy: "Nagyon szeretem a színházat, a társulatot összességében, a kiváló darabválasztásokat, a többségében remek rendezéseket és alakításokat, és mindent. Úgy, ahogy van!"

Az összes nézői vélemény itt olvasható.