Varga Dóra-2013.05.08.

Irány a Csótó!!! A napnak az a pillanata, amitől már előre félek. Nincs nyomasztóbb, mint az első lefutott km után tudni, hogy az ötszöröse még hátra van.

Tudom, hogy akár egyetlen elcsalt öt percecske is visszafordíthatatlan lavinát indítana el bennem. Mindig megelégednék egyre kevesebbel, míg a végén meggyőzném magam arról, hogy bárki bármit mond, a tévé előtt nutellát kanalazgatni sokkal szórakoztatóbb, mint hóban fagyban, harminc fokban kint róni a köröket.

Így aztán minden nap, újra és újra vállon veregethetem magamat, amiért meggyürkőztem a lehetetlennel. Már most a pihenőnapomat várom! De pontosan ismerem azt az érzést, ami este nyolc tájában száll majd meg. A csalódottságot magamban, amiért a nap huszonnégy órájából valahogy egy sem akadt, amit az egészségemre szántam volna. Őszintén! Olyan nagy dolog lett volna? Csak egy kis hat kilométerke! Terápiás jelleggel.

Mióta új futócipőm van, amúgy is minden felértékelődött bennem. Szeretem a pillanatot, ahogy a lábamra húzom. Az előző egy kis sportcipő volt. De ez más. Ez futócipő. S ez tudati szinten is professzionálisabb hozzáállást követel.
Témánk többek között a fittség fontossága és szerepe a magyar színjátszásban.

Szeretettel várok mindenkit holnap a Cafe Frei–ben, Avass Attilával.

 

 

 

Előző bejegyzés:

Varga Dóra-2013.05.07.


2013. május 07.