ugrás a tartalomra

Drámatábor: közösséggé szerveződött a csapat

2022. július 3.
Befejeződött az Osonó és a szombathelyi Weöres Sándor Színház közös drámatábora.
Osonó drámatábor 2022.

Június 27- július 1. között Szombathelyen rendezték a színházi és önismereti drámatábort, amelyben 20 fiatal vett részt. A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése volt, amely a drámajáték és a színház eszközei által egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket. A színházi-, oktatási- és szociális projekteket létrehozó, független társulatként működő Osonó Színházműhely eddig 92 drámatábort szervezett úgy fiatalok, mint felnőttek számára. Ez a tábor már a második, amit a szombathelyi Weöres Sándor Színházzal közösen szervez az Osonó és amely illeszkedik a két társulat közös, hosszútávú ifjúsági- és színháznevelési projektjébe. Az egy héten át zajló szakmai program keretén belül a résztvevőknek Mucha Oszkár, színész színház-szakmai műhelyfoglalkozásokat tartott, míg a személyiségfejlesztő- önismereti és csapatépítő foglalkozásokat az Osonó társulat vezetője, Fazakas Misi rendező- drámatanár irányította. A résztvevők napi négy műhelyfoglalkozás keretén belül ismerkedhettek önmagukkal és a színházzal. Mindezek mellett sok beszélgetésre került sor, így a csapat tagjai tudomást szerezhettek egymás gondolkodásmódjáról és megoszthatták az életükben jelen lévő problémákat, megerősíthették egymást az útkeresésben, a kérdések megfogalmazásában és válaszok megtalálásában. A színházi gyakorlatokba való elmélyülés, a keresés és a kísérletezés igazi közösséggé kovácsolta a csoportot.
Osonó drámatábor 2022. diákok
Szabó Blanka: „Érzem, hogy a tábor a gondolkodásmódomat, a hozzáállásomat változtatja meg. Úgy gondolom, hogy nagyon hasznos önismeret szempontjából is és folyamatosan fedezem fel, hogy a magánéletben és a színházban mennyi a közös összefüggés.” Golub Emese: „Nekem olyan érzésem volt a tábor alatt mintha hazaérkeztem volna, mert az a sok kérdés, ami bennem magammal, a színházzal vagy akár a világgal kapcsolatban volt, az itt mind felszínre került és olyan jó volt ezeket átbeszélni olyan emberekkel, akiket ez szintén érdekel. Engem leginkább az ragadott meg, hogy a gyakorlatok által rájöttem, hogy az életemben nagyon sok mindent nem csinálok elég szenvedéllyel.”