Életútdíjat kapott Szerémi Zoltán, a Weöres Sándor Színház színművésze
A rangos kitüntetés olyan művészek életpályáját méltatja, akik hosszú évtizedeken át elhivatottsággal, kivételes szakmai igényességgel és kitartással szolgálták a színházművészetet, ám eddigi munkásságukat még nem ismerték el állami díjjal. A tagozat évente legfeljebb két művészt tüntet ki.
Az idei Életútdíjat is ketten kapták: Szerémi Zoltán, Gobbi Hilda-életműdíjas színművész, társulatunk meghatározó alakja és örökös tagja, a másik Incze József Őze Lajos-, Kabos Gyula-, és eMeRTon-díjas színművész.
A budapesti díjátadón Dóka Andrea mondta el Szerémi Zoltán laudációját (alább olvasható). Színművészünk mivel az ünnepség ideje alatt előadáson játszott Szombathelyen, személyesen nem tudott jelen lenni. A díjhoz egyedi, személyre szabott plakett is tartozik, amelyet Kósa Klára keramikusművész, a népművészet mestere készített.
Szeretettel gratulálunk!
A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának Életútdíja – 2025
Szerémi Zoltán színművész méltatása
Laudátor: Pregitzer Fruzsina, az MMA rendes tagja
„Apám családi neve Papp, a főiskola harmadik évéig Papp Zoltán voltam. A probléma csak az volt, hogy volt egy idősebb kolléga, aki ráadásul ugyanúgy írta a nevét, mint én. És mivel anyai ágon a család Szerémi, ráadásul ükapai ágon rokonom volt a Vígszínház alapító tagja, Szerémy Zoltán, e név mellett döntöttem. Nem művésznév tehát, hanem névváltoztatás történt.”
„Amikor elsőre nem vettek fel, akkor én abba belepusztultam, annyira rosszulesett. Most már tudom, hogy jót tettek velem: a Nemzeti-stúdiót kár lett volna kihagyni.”
Igen, Szerémi Zoltánnal egy időben voltam Nemzeti-stúdiós 1977–78-ban. Akkor jegyeztem meg az akkor még Papp Zolit.
1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Marton László–Valló Péter-osztályban. Ezután egyenes út vezetett a Vígszínházba. Ám ha figyeljük Zoltán szakmai életútját, az elmúlt negyvenkét évet, láthatjuk: pályája döntő részében nem Budapesten, hanem Szolnokon, Veszprémben, Miskolcon, Szegeden, majd 2008 óta Szombathelyendolgozott. Itt – ahol tavaly örökös tagnak választották – az alapítástól kezdve játszik, rendez, zenét szerez előadásokhoz, és verseket is megzenésít.
Gazdag pályája bővelkedett emlékezetes szerepekben: a Cseresznyéskertben Gajev, Sipos az Üvegcipőben, Doolittle a Pygmalionban, a Színész az Éjjeli menedékhelyben. Zenés előadásokban is sokszor láthatta a közönség: ő volt a Csárdáskirálynő Bónija, a Mágnás Miska Miskája – két alkalommal is –, és a La Mancha lovagja címszereplője. Ezek csupán válogatások a számtalan kisebb-nagyobb alakítás közül.
A Weöres Sándor Színház művésze fogalmaz így a játékról:
„A játékkal az ember kicsit Istent játszik… Szabályokat (törvényeket!) alkot, és azokat betartja és betartatja… Kevés szánalmasabb lehet annál, mint játékban csalni…”
Munkásságát idén Gobbi Hilda-életműdíjjal ismerték el. Büszke vagyok rá, hogy a Magyar Művészeti Akadémia a Színházművészeti Tagozat Életútdíjával is méltatja az idén 70 éves művész sokoldalú, értékteremtő munkáját.
A teljes beszámoló a Magyar Művészeti Akadémia oldalán olvasható.