Egy rendező Svejk városából
S hogy egy cseh rendező mennyire könnyen instruálja a honi színészeket? A beszélgetésből kiderül.
"Rendező nélkül is simán lemegy egy előadás!" - adta meg a beszélgetés alaphangját Vlahó, azaz Vlahovics Edit, a Weöres Sándor Színház művésze, aki - mint később kiderült - dolgozott már együtt Nyíregyházán a rendezővel. A Cafe Frei pódiumán - ahogy a színházi próbákon is - Halász András tolmácsolta Ivo Krobot válaszait, Edit pedig beszéltette, sztoriztatta a Rémusz bácsis nyugalmat árasztó rendezőt.
Először a cseh-magyar színházi szokásokról, kulturális különbségekről jött elő a szó. Edit elejtette, hogy Nyíregyházán soha annyit nem nevettek, mint a Krobottal való munka során. Erre talán magyarázat lehet az, amit a rendező mondott a csehekről, miszerint a csehek természete más, mint a lengyeleké vagy magyaroké (lásd: Hacsek). Prága zsidó-német-cseh város, ebből adódóan az egyik fontos jellege a cseh humornak, hogy képes saját magából viccet csinálni, ami igaz a színészetre is. "Itt sem vesszük mindig komolyan magunkat!"
S hogy egy cseh rendező mennyire könnyen instruálja a honi színészeket? A próbák során - főként a próbaidőszak vége fele - a hanghordozásból, a gesztusokból már sokan tudják, mit szeretne mondani, így a tolmács jelenléte egyre kevésbé szükséges. Halász András viccesen meg is jegyezte, hogy a színészek jó jelbeszédfejtők, és nehogy a honoráriumának egy részét emiatt vissza kelljen adnia.
Ivo Krobot a Tótékat 1982-ben rendezte először, a prágai Činoherní Klubban, ahol a darabot hét évig nagy sikerrel játszották. Az előadást akkor megtekintette Örkény özvegye, Radnóti Zsuzsa is, aki a szombathelyi premieren is itt lesz! Krobot más koncepciót képzelt el a műre, mint ahogy azt Magyarországon alapvetően rendeznék. A történet az őrnagy karakterére van kihegyezve, Krobotot az érdekelte, hogy az a hatás, amit kifejt az őrnagy a többiek felé, hogyan bomlasztja a Tót-családot, s alázza meg a családfőt, Tót Lajost. Nem maga az őrnagy jelképezi a gonoszt a rendezésben, hanem maga a légkör, ami miatt ilyen helyzetek alakulnak ki.
Krobot számára különösen kedves Magyarország, hiszen az 1968-as cseh forradalom idején disszidált bátyja Svájcba, akivel ezt követően először a Balatonnál találkozhatott. Más aspektusból is kötődik Magyarországhoz a rendező: Egressy Zoltán darabjait - a Portugál és a Sóska, sült krumpli - előszeretettel rendezi, lévén az író művei rendkívül népszerűek Csehországban is.
Nézői kérdésre, miszerint mi a legkedvesebb rendezése, elmondta, hogy 1985-ben vitte színre Hrabal: Őfelsége pincére voltam című művét, amit a brünni társulat azóta is (!!) repertoáron tart!
A kb. 40 perces beszélgetés annak ellenére, hogy rövidnek tűnt - próbára várták még a kávéházban megjelent szerepelőket, Csonka Szilviát és Endrődy Krisztiánt is, akik egy-egy jelenetet elevenítettek fel a darabból -, hozott számos érdekességet a művel és a rendezői koncepcióval kapcsolatosan. A kölcsönösséget pedig Ivo Krobot azon kijelentése hordozta, miszerint "érdeklődéssel és csodálattal figyelem azt az energiát, amellyel a Weöres Sándor Színház nem mellőzhető művészeti intézménnyé vált nemcsak saját régiójában, hanem országos viszonylatban is."
Vonatkozó cikk:
Kőszívű ember és az improvizáló belső ellenőr