A Bárkában súgott is

2012. november 7.
Kiss Mari énekelt és kérdezett: Csonka Szilvia kedvesen, nyitottan válaszolgatott, mesélt magáról a Színházszerda szokásos szerdai beszélgetésén a Cafe Frei-ben.

Kiss Mari, hogy kellemes és oldott legyen a hangulat, egy Goran Bregovic-betéttel indított. A folytatásban aztán felhangzott Dunai Tamással közös dala is, amelyet a Budapest Dixieland Band kíséretével 2002-ben adott elő a Zeneakadémián. De, ahogy Mari is hangsúlyozta: ez az este Szilvikéé. Így szorgosan faggatta fiatal munkatársát életéről, eddigi szerepeiről.

Kiderült például, hogy Szilvi ügyes ezermester: - Szilvike, az a kolléganőm, aki mindent tud. Szerintem egy házat is fel tudna építeni, vannak eszközei, fúrója, kalapácsa, az öltözőben mindent ő fúrt-faragott be. - árulta el a közönségnek Kiss Mari. Csonka Szilvi pedig hozzátette, hogy gyerekkorában kőműves édesapjától tanulta a barkácsolást, a nyarakat ikertestvérével együtt mindig kézműveskedéssel töltötte otthonában Szolnokon.

Ehhez Mari tette hozzá, hogy a fizikai munka nagyon egészséges, minden embernek szüksége lenne rá.

- Parasztcsaládban nőttem fel, nyaranta kapáltunk, örülök, hogy ilyen gyerekkorom volt, a természet ma is része az életemnek. Otthon Máriaremetén csak málnásom van, de sokat időzöm kint a szabadban.

Csonka Szilvi 1996-ban, érettségi után végezte el a ruhaipari technikumot, hogy legyen szakmája, hátha kell még valamire. Később egy budapesti művészeti táborban - életében akkor töltött először pár napot másik városban a szülei nélkül -, felajánlották neki, hogy ha elkészül a Bárka Színház, lehet ott stúdiós. Viszont mivel még nem épült meg az épület, amely a színháznak otthon adott volna, minden még csak kialakulóban volt, Szilvi "civil" állást is vállalt: megtanult gépírni, és egy évig adminisztrátorként is dolgozott. Aztán, mikor felépült a Bárka, maradt tovább stúdiósként.

- Megismerhettük a kellékezést, a súgást, és jó bevételként lehetett takarítani. Ezt többen választottuk, így reggel takarítottunk, aztán mentünk órákra, próbákra. Én súgóként is dolgoztam. Örülök, hogy kicsit beletanulhattam ebbe is. Annak idején, a mi színházunk indulásakor is sokat segítettem. - emlékezett vissza Szilvi, aki aztán rátért arra, hogy miként sikerült bejutnia a színművészeti egyetemre.

- Nekem nem ment soha, hogy öt perc alatt megmutassam, mit tudok. Az első két vizsgakörben viszont csak ennyi idő áll rendelkezésre. Éreztem, hogy ha a harmadik rostára bekerülök, akkor lesz egy hét, hogy megismerjenek. Sikerült! Minden álmom az volt, hogy bekerüljek, de azt a mentalitást, amit ott láttam, nem akartam elsajátítani: folyamatosan versenyhelyzetben éltem, bárkit bármikor kitehetek, alkalmatlanná nyilváníthattak. Ez engem sok esetben rombolt, teljesen begubóztam. Bár, nekem szerencsém volt, mert a negatív élményeket a családom segítéségével feldolgoztam. Amikor végeztem, akkor kezdtem kinyílni.

Szilvi azóta is nyitott, érdeklődő ember, barát, kolléga, művész, munkáját már több díjjal ismerték el. Annak idején Dömével (Dömötör Tamás, egykori társulati tag) dolgozott együtt a Czukor Show-ban, a Szombathelyi Színházbarát Egyesület révén került a Weöres Sándor Színházhoz. És azóta - az alapítás óta - itt tevékenykedik, játszik.

 

 

 

 

 

Vonatkozó cikk:

Jani egy napja videón

Minden jó, ahogy van

Szerémi Zoltán rendezőként is bemutatozik

Huszonkét ember negyvennégy lábbal

 

 

 

 

 

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.