"Akkor fogsz hazajönni, ha itt színház lesz!"
Hallhattunk első, bimbódzó románcáról, melynek egykoron az óvoda tornatermében lefektetett matrac szolgált szerelmi fészekül. A KISZ hívószaváról, melynek Attila mindig ellenállt, az első, lázadó zenekari szárnypróbálgatásokról – egykori zenésztársát a nézők közt üdvözölhettük. S természetesen a gimnáziumi diákszínjátszós évekről, ahol először próbálhatta ki magát az ifjú Attila, s ahol végleg összekötötte életét a színpaddal.
Az első lépések természetesen nehezek és bizonytalanok voltak. Hosszas tépelődés és tanári rásegítés révén Attila elment a Színművészeti felvételijére, de már a kapu átlépésekor a menekülési útvonalat tervezte. Egyszerűen nem érezte ott jól magát. A zalaegerszegi stúdióba viszont sikeres felvételt nyert, és a kőkemény képzés elkezdődött. Reggel balett, beszéd és énekóra, utána mesterség, s aki még talpon volt, az héttől tízig még színre is léphetett. Volt, hogy negyedik alabárdosként majdnem egy órát kellett egy helyben állni, s csak a lezuhanó függöny vetett véget a szenvedésnek.
A nagy szerepek nagyon hamar megtalálták a tehetséges fiút. Eljátszhatta Nyilas Misit, Claudio-t, s számtalan más remek lehetős is megadatott neki. Majd Nyíregyháza következett. Verebes István meglátta benne a jövő reménységét, hívta és ő ment.
Eljátszhatta Mercutiot, Hamlettet, Amadeust, és folytathatnánk sokáig a felsorolást. Móricz-gyűrűt kapott, és megrendezte a Mumus című mese-musicalt.
„Kisfiam, te ide akkor fogsz hazajönni, ha itt egyszer színház lesz!” – így búcsúzott tőle édesanyja, s Attila immár három éve tagja a Weöres Sándor Színháznak. Emlékezetes alakítást nyújtott a Tizenkét dühös emberben és a La Mancha lovagjában, jövőre pedig Jeles András darabjában, valamint két Czukor Balázs rendezésben láthatjuk őt.
Vonatkozó cikk:
Hipochonder, és imádja a kakukkfüvet
Mertz Tibor nem csak játszani, esni is tud
Tell Vilmos és Walterka a Cafe Frei-ben
Kiss Mari fut, úszik és játszik
Szerémi Zoltán rendezőként is bemutatozik
Huszonkét ember negyvennégy lábbal